Egyebek mellett azért is szeretem csinálni ezt a blogot, mert nap nap után olvasok olyan történeteket, ismerkedem meg (némi, de azért nem olyan hatalmas túlzással) olyan élethelyzetekkel, ami nekem speciel eszembe sem jutna. Ki gondolná például, hogy egyszer csak kap egy levelet egy Angliában élő magyar önkéntes rendőrtől? Nos, egészen pontosan ez történt, Zlot írását most nagy örömmel osztom meg veletek. Azt hiszem, megint egy olyan hozzáállásról olvashatunk, amin talán érdemes elgondolkodni.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy írok egy bejegyzést az angol rendfenntartó erőkről és rajtuk keresztül kicsit az angol társadalom egészéről, mert az utóbbi időben nagyon sok negatív, általánosító dolog jelent meg róluk ezen a blogon és úgy érzem azért jó lenne bemutatni az angolok "egy másik oldalát" is.

Én is nagyon jól tudom, hogy az országban gond a túlzott alkoholfogyasztás és az alkohol szülte erőszakos bűncselekmények, a bandaháborúk, a megszaporodott késelések. Egyre nagyobb problémát jelent a drog, a betörés/rablás/lopás, bár szerintem ez minden országban létező probléma.

Az angolokra is lehet sok minden rosszat mondani, ahogy élik az életüket, ahogy látják a világot, de ahogy semmi sem az életben, ez sem fekete és fehér. Az angol társadalomnak igenis van egy csomó jó tulajdonsága, amit eltanulhatnánk tőlük, és amit követendő példaként állíthatnánk magunknak. Jelen bejegyzésben csak a közösséghez való hozzáállásukról szeretnék írni.

Magamról nem kívánok túl sok részletet megosztani, mert ez a poszt most nem elsősorban rólam szól. Így csak pár szóban. Négy és fél éve élek Angliában és 2 éve vagyok "másodállásban" fizetetlen, önkéntes rendőr (Special Constable).

Mi is a Special Constable?

Önkéntes rendőr, ami voltaképpen csak annyiban különbözik a "normál" fizetett rendőrtől, hogy kevesebb órát kell menni dolgozni és nem adnak érte fizetést. Nagy vonalakban bemutatva, a Special Constable-ok - azaz önkéntes rendőrök - fontos szerepet töltenek be a rendőrség kötelékében az egész országban.

Önkéntesek, tehát mindenki saját szabadidejében "rendőrködik" előre megszabott minimum óraszámban (maximum óraszám nincs megadva). Szám szerint az önkéntesek már olyan sokan vannak, hogy nélkülük nem tudna működni és ellátni a szolgálatait a rendőrség.

A megyében, ahol dolgozom, ugyanannyi az önkéntes, mint a fizetett rendőr és a két csoport látja el a rendőri feladatokat közösen. Az önkénteseknek - a továbbiakban Special-nak fogom őket hívni (ez a becenevük a rendőrségen) - ugyanaz az egyenruhája, ugyanaz a felszerelése (rádió, bilincs, spray, fém teleszkópos bot – más néven vipera, lábszíj, stb.), ugyanolyan rendőrigazolvánnyal és jogkörrel rendelkeznek, azaz szolgálaton kívül is teljes rendőri hatáskörrel bírnak.

Nem akarok arról áradozni, hogy a rendőrség itt mennyire fejlett, milyen eszközökkel és támogatással rendelkezik és hogy micsoda különbségek vannak a magyar és az angol rendőri állomány között, de a különbség megdöbbentő. (Hiába, jóléti állam!)

Teljesen ugyanaz a felszerelés

Mivel a normál angol rendőrnek továbbra sincs pisztolya, így a felszerelés teljes egészében ugyanaz mind a fizetett mind a fizetetlen rendőr esetében. (Vannak természetesen fegyveres egységek - firearm unit - akik folyton készenlétben állnak es ha szükség van rájuk jönnek támogatni.)

A Specialok rendőri jogköre Anglia és Wales területére korlátozódik, Skócia sajnos ebben kakukktojás, ide nem terjed ki a hatáskör. Az átlag állampolgár nem tudja, hogy az, aki éppen intézkedik vele szemben, az önkéntes vagy fizetett rendőr, mert ugyebár az egyenruha és a hatáskör teljesen ugyanaz.

Itt azért megjegyezném, hogy a Special Constable nem egyenlő a PCSO - Police Community Support Officer-rel, ezt nagyon sokan keverik és félreértik, az külön munkakör, eltérő egyenruha és csakis teljes állású fizetett munka. Ők nem "rendőrök" azaz hatáskoruk jóval limitáltabb.

Két éves pályafutásom alatt nagyon sok önkéntest ismertem meg és egytől egyig csak becsülni tudom mindegyiket és megemelem a kalapomat előttük és az elhivatottságuk előtt.

Miért csinálják, ha nem a pénzért?

Nos, különböző okai vannak. Van, aki fizetett rendőr szeretne lenni később és előtte "kipróbálja" hogy tapasztalatot szerezzen, sokan pedig csak a közösségért és azért, hogy valami pozitív változást hozzanak a városuk és a közösség életébe. A Specialok java részének, (ahogy nekem is) polgári teljes munkaidős állása van, és szabadidejüket áldozzak fel, hogy mellékállásban rendőrök legyenek.

Angliát eddig is úgy ismertem meg, mint az önkéntes munka hazáját, de az elmúlt két évben végre meg is értettem, hogy miért akkora "divat" itt az önkéntes munka. Az angolok, és most engedjétek meg, hogy általánosítsak, hatalmas közösségtudattal rendelkeznek, figyelnek egymásra, és bármikor kaphatóak arra, hogy hozzájáruljanak nemes ügyekhez és javítsanak ezzel saját, vagy egy számukra akár ismeretlen közösség / nemzet életén. Ennek a nemzetnek a lételeme a mások/gyengék megsegítése és jó érzés azzal a tudattal köztük élni, hogy ha bármi baj ér, lesz segítség.

Önkéntesek tárháza

Az önkéntes rendőrökön kívül vannak önkéntes segítségnyújtók (Community First Responder) - nem összekeverendő a "mezei" elsősegélynyújtókkal (First Aider) - akik egy igen komoly tréning után, körzetekre osztva felváltva ügyeletben vannak, és ha az adott lakókörnyezetükben történik valami, legyen az bármiféle személyi sérülés (baleset, testi sértés, szívroham), őket riasztják először, mert előbb a helyszínre tudnak érni, mint a mentő.

Ezek az emberek fel vannak szerelve elsősegélynyújtó eszközökkel (defibrillátor, oxigénpalack stb.) és ha riasztják őket, elsőként érnek a helyszínre és megkezdik a segítségnyújtást, amíg a mentő meg nem érkezik. Nem tudom hangsúlyozni micsoda elhivatottság és karitativitás kell ehhez. És természetesen, teljesen fizetetlen a munkájuk.

A tengerpartok menten a Parti őrség (Coast Guard) is jórészt önkéntesekből áll, akik szinten ügyeletben vannak és riaszthatóak bármikor. Vannak fizetett tagjai is a parti őrségnek, de ők vannak kevesebben.

Vannak meg Street Pastorok, vallásos önkéntes segítők, akik az éjszakát járva, részegeken, hajléktalanokon és bárkin, aki rászorul, segítenek. A városunkban, a kidobók, ha kidobnak egy részeget a klubból/ pubból, figyelmeztetik a többi bárt rádión, hogy ne engedjék be az illetőt és a street pastoroknak szólnak, hogy ha van kapacitásuk kísérjék haza, nehogy esetleg valahol baleset érje.

Szoros együttműködésben

A lista vég nélküli, nem is tudnám felsorolni hány féle önkéntes munka létezik és milyen különböző pozíciókban "dolgoznak" az emberek, csak hogy segítsék a közösségüket. A fent említett különböző önkéntes csoportok erősen összefonódnak és közösen működnek a hivatalos szervekkel, így például egy este a városban a Street Pastorok / Bárok kidobói / rendőrség - Night Time Economy team / Street Rangerek közös rádiócsatornát használva oldják meg a felmerülő problémákat, ez azért figyelemre méltó.

Amikor két éve jelentkeztem Specialnak, elsőre bizalmatlanság fogadott a kollégáim körében, mivel tudtommal én voltam és vagyok az egyetlen kelet-európai a megye rendőrségének állományában, de ez a bizalmatlanság hamarosan eltűnt, miután megismertek és onnantól nem éreztem semmi hátrányt magyarságom miatt.

Sőt, legtöbben azon sajnálkoznak, hogy miért nem megy több kelet-európai el önkéntes rendőrnek, mert nagy szükség lenne rajuk (rengeteg a lengyel, litván bevándorló, és jó lenne, ha lenne ezeken a nyelveken beszélő rendőr), és a kollégáim nem értik, hogy miért "zárkóznak" be az itt élő bevándorlók és miért nem "nyitnak" egy kicsit a közösség felé.

Fejlett közösségtudat

Rendőrként találkozom a társadalom perifériáján élő néprétegekkel, alkoholistákkal, hajléktalanokkal, drogfüggőkkel, szociális támogatáson élőkkel és elképesztő hogy milyen szinten professzionálisan viszonyulnak a rendőrök/orvosok/mentősök mindenkihez, aki segítségre szorul.

Ez a fejlett közösségtudat az, ami talán a legjobban megfog Angliában, és amiért szeretek itt élni, mert szerintem példaértékű hogy az emberek a saját szabadidejüket áldozzák fel, hogy önkéntes munkát végezzenek.

Ahogy olvasom, Magyarországon is kezd egyre jobban elterjedni az önkéntes munka, amit szívből üdvözlök, és csak remélni tudom, hogy egyszer majd ilyen erős közösségtudat lesz ott is, mint Angliában.

Órákat tudnék még mesélni, de azt hiszem a lényeget leírtam, csak bátorítani tudnék mindenkit, aki Angliában él (vagy bárhol a világon), hogy akinek van szabadideje és vágyat érez, jelentkezzen önkéntesnek bárhova, elutasítani senkit nem fognak, ettől nem kell félni.

Az előnyei pedig hogy rengeteget lehet tanulni az adott szakterületről és megismerni új embereket, barátokat szerezni és a nap végén azzal a tudattal menni haza, hogy egy kicsit mi is hozzájárultunk, hogy jobb legyen a közvetlen környezetünk...”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Kiábrándultam a magyar mentalitásból

Még időben elhagytuk Magyarországot

Dublin, te csodás!

Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség

Már az ételek megvásárlása is gondot okoz

Bukarest, kóbor kutyák és topmodellek

Kicsi és baromi unalmas

Úgy döntöttem, kockáztatok

Nem kevésbé vagyok magyar, mint izraeli

Londoni kalandok hat lépésben

Egyedül dönteni egy ismeretlen országban

Rabszolgaélet volt, de kellett a pénz

Ott álltam pénz és állás nélkül, elváltan

Félünk kiállni a jogainkért

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)