A tegnapi egyiptomi kalandozás után ma békésebb vizekre evezünk, illetve, hogy pontosabb legyek: békésebb hegyek közé érkezünk. Ausztriai országfelelősünk, Franciska írása következik, melyből egyebek mellett kiderül, osztrák szálloda is mehet csődbe, valamint megtudjuk, hogyan tud együtt dolgozni magyar, szlovák, cseh, török és osztrák.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

ÚJDONSÁG – INDULÓ FÓRUMOK!! Szóljatok hozzá! Részletek itt!

Az én személyes történetem 2007-re nyúlik vissza. Annak, hogy kijöttem, több oka is volt. Nyugat-Magyarországon dolgoztam egy nagyon jól menő szállodában értékesítőként és ügyeletes vezetőként. Szerettem a munkámat, idegenforgalom szakos diplomám van, a fizetésem sem volt túl rossz, nem beszélve a sok plusz juttatásról (szállodaláncnál dolgoztam, és a lánc összes szállodájába lehetett menni 75%-os kedvezménnyel).

Sokat utazhattam mind belföldön, mind külföldön, szép karrier állt előttem. Az átlaghoz képest jó életem volt, de arra nem lett volna lehetőségem, hogy önálló életet kezdjek (saját lakás, stb.). Így mondhatom, hogy a pénz volt az egyik motiváció.

A másik pedig egy magánéleti válság, egy hétéves kapcsolatomnak lett vége. Az új párom már dolgozott kint, ő általa jött a lehetőség, hogy kimehetnénk Oberösterreich-ba egy téli szezonra egy négycsillagos szállodába. Októberben jöttem ki állásinterjúra, decemberben kezdtem mint recepciós.

Német vagy osztrák – nem mindegy

A német nyelvvel nem volt sok problémám, mivel otthon is rengeteg vendégünk volt német nyelvterületről. Ennek ellenére megjegyezném, hogy nem összekeverendő a német és az osztrák nyelv, teljesen más kifejezéseik vannak ugyanazon dolgokra. Valamint tartományonként is nagy különbségek vannak, sőt, azon belül is más-más nyelvjárások. Nekem kb. fél évembe telt, mire nagyjából megértettem a helyieket is.

Ötnapos munkahéttel kezdtem, napi 8 órában 900 Euróért. A szállásért és az étkezésért valami jelképes összeget vontak le, nem is csoda, én a párommal pl. egy konferenciateremben aludtam, és a szaunába kellett járnunk zuhanyozni (nem vicc).

Márciusban kiderült, hogy a szálloda csődbe ment, és a februári és márciusi fizetést nem kapjuk meg. Szerencsére Ausztriában működik egy Arbeiterkammer nevű szervezet, akik ilyen ügyekben a munkavállalókat védik, így hozzájuk fordultunk. Kb. 3 hónap múlva megkaptuk a pénzt kamatokkal.

Közben a szálloda nem zárt be, egy ún. felszámolóbiztos vezette a házat, aki garanciát vállalt a fizetésekre, így maradtunk. Ennek ellenére érdekes állapotok uralkodtak, enni nem nagyon mertünk a házban, a személyzetnek ritka kivétellel majdnem mindig romlott ételt adtak.

Gyakornoki engedéllyel

Nyár elején már nagyon sokan felmondtak, így szinte mindig dolgozni kellett, de az tartotta bennem a lelket, hogy augusztus 31.-én bezárunk, és addig már kibírom valahogy. Közben engem hívtak vissza a régi munkahelyemre, vezető beosztást kínáltak, de nem akartam hazamenni. Minden viszontagság ellenére sokat fejlődött a németem, és szép pénzt tudtam félrerakni.

Abban az időben még kellett magyaroknak engedély, én ún. gyakornoki engedéllyel voltam kint, ezt Magyarországon állították ki, a megyei munkaügyi központokban, és 11 hónapra szólt. Ez megérne egy külön posztot, nevetséges volt. Kellett hozzá egy halom papír, mindenről hiteles fordítás (diplomáról, nyelvvizsgáról, születési anyakönyvi kivonatról, erkölcsi bizonyítványról, stb.), és persze előfordulhatott, hogy nem adják meg. Kb. másfél hónap volt az ügyintézés.

Azért 11 hónapra adják, mert 12 hónap után járt korlátlan munkavállalási engedély ("zöld kártya"), és az ugye senkinek nem lett volna jó, ha túl sok embernek van... Ezzel az otthoni engedéllyel kellett bemenni az itteni munkaügyi központba, ahol kiadtak minden papírt. Ezen felül még el kellett intézni egy tartózkodási engedélyt a Bezirkshauptmannschaft-nál, mert 3 hónapot meghaladóan tartózkodunk az országban.

Itt megint le kellett adni egy csomó papírt, amivel bizonyítottuk, hogy van hol laknunk, van munkahelyünk, valamint volt még egészségügyi vizsgálat (tüdőszűrő). Erre csak amiatt tértem ki, hogy érzékeltessem, egyáltalán nem volt ez 5 évvel ezelőtt még olyan egyszerű, illetve nyelvtudás nélkül ezeket elég nehéz lett volna elintézni (természetesen sehol nem beszéltek magyarul).

Hazamentünk kipihenni a hajtást

2008-ban tehát hazamentünk Magyarországra, kipihenni az elmúlt 9 hónapot, de nem volt kétség: visszamegyünk Ausztriába. A szombathelyi munkaügyi központnál hirdettek tiroli toborzást, elküldtem az önéletrajzokat, és behívtak minket személyes interjúra. Ez úgy nézett ki, hogy ki volt jelölve egy nap, mikor lejöttek Szombathelyre a tiroli munkaügyi központból, és aki jelentkezett, az kapott lehetőséget, hogy személyesen is bemutatkozzon.

Mintegy háromórás sorban állás után jutottunk be. Odaadtam a német nyelvű önéletrajzot, pár szót beszéltünk, majd közölték, hogy közösen szinte semmi esély nincsen elhelyezkednünk, talán egy településen, illetve én felejtsem el a recepciót, esetleg szobalánynak, de abban meg ugye nincs gyakorlatom (a párom felszolgáló volt, eddig nem említettem).

Hát kicsit csalódottan mentünk haza, de azért megpróbáltuk. Utána pár napra hívtak minket az előző munkahelyünkről, hogy megvette egy szállodalánc a szállodát, és kinyitnak decemberben, szeretnék, ha visszamennénk. Hosszú mérlegelés után igent mondtunk. El is felejtettem a tiroli toborzást, amikor is október közepe körül hívtak telefonon Tirolból, egy négycsillagos szállodából, hogy felvennének minket.

Már tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni

Először elutasítottam, hiszen már van helyünk, de aztán másnap mégis visszahívtam. El kellett menni személyesen bemutatkozni. A telefonbeszélgetés utáni napon már indultunk is, 830 km oda plusz 830 km vissza egy 1 órás állásinterjúért. Mikor megérkeztünk, már tudtam, hogy itt szeretnék dolgozni. Egy gyönyörű szálloda 1600 m-en, mellette patak, körülöttünk 3000 m-es hegyek, kristálytiszta levegő. A tulaj is nagyon szimpatikus volt.

A páromat egyből felvenné, van sok osztrák referenciája, nettó 1300 eurós fizetéssel. Velem van csak a gond, nekem nem tud recepciós munkát, menjek én is pincérnek. Ezzel csak annyi problémám volt, hogy én ezt sohasem tanultam, és nem nagyon bízok a majd belejövök típusú dolgokban.

Már majdnem úgy voltunk hogy jó, akkor marad a régi hely, amikor közölte, hogy akkor esetleg szobalánynak maradhatok, nettó 1200 eurós fizetésért. Rövid mérlegelés után igent mondtunk, egy hét múlva, november 1.-én már kezdtünk is. Tudom, itt felmerül a kérdés, hogy miért vállaltam el. Elsősorban a pénz miatt. Másodsorban az engedélyek miatt. A páromnak egy hét alatt intéztek egy szezonengedélyt, nekem egy hosszabbítást, és azzal én decemberben megkaptam a korlátlan munkavállalási engedélyt Ausztriában, ami akkoriban nem kis dolog volt.

Senki nem irigykedett a másikra

A munka pedig munka, nem gondolom, hogy szégyellnem kellene, és amúgy is átmenetileg terveztem. Az első munkahelyemen sok magyar dolgozott, igazából a párom volt kollégai, még Magyarországról. A recepción csak én voltam magyar, egy cseh és egy osztrák kolléganőm volt, az irodában 2 osztrák és a főnök osztrák.

A konyhán voltak még szlovákok meg törökök, a szobalányoknál osztrák, magyar, török, az animátorok németek. Soha, hangsúlyozom SOHA semmi probléma nem volt abból, hogy ki melyik országban született, teljesen békében éltünk és dolgoztunk egymás mellett. Minden kolléga hihetetlenül segítőkész volt, összetartó csapat voltunk, legyen szó bulizásról vagy munkáról. A legszimpatikusabb nekem az volt, hogy senki nem irigykedett a másikra, nem volt az, hogy kinek milyen kocsija van, meg ki mennyit keres.

Augusztusban jött egy magyar lány, aki sajnos kicsit megmérgezte a hangulatot, de emiatt nem vonok le általános következtetéseket a magyarokra nézve. A helyiek is nagyon kedvesek voltak, hamar meg lehetett szokni, hogy nincs szemét az utcákon, mindenki odafigyel a másikra, és mosolyognak az emberek :-) Ez volt tehát Oberösterreich, a történetem első része.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Itt nagyon sok minden nem egyértelmű

Nem tudok azonosulni a hazámmal

Úgy érzem, nem itt van a helyem

Gyönyörű nők és kolduló gyerekek

Genf két arca

A legsúlyosabb kérdés

Miért szeretem a spanyolokat?

Szürke hétköznapok és ami megfizethetetlen

Többet sírtam, mint ettem

Jöttünk, láttunk, visszamennénk

Ez az irány a legjobb

Miért Lengyelország?