Nem mese az, ami ma következik, noha szerzője, Helga annak adja el, de mi tudjuk, amit tudunk... Szóval egy kalandos családi történet következik, két (már nem kicsi) lánnyal, Anyukával, Apukával és a végén egy csattanóval. Szívből ajánlom!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

"Hol volt, hol nem volt, volt egy kétgyerekes család, akik elhatározták, hogy elhagyják szülőhazájukat és külföldön próbálnak szerencsét. Nem a királyi családból származtak, sőt még csak nem is a királyi udvarból, egyszerű szakmunkások voltak. Nem voltak már fiatalok sem, bőven 30 fölött, két tini lánnyal éldegéltek szépen.

Volt szép családi házuk, volt vállalkozásuk, igaz ez sem óriási, nem voltak alkalmazottak, csak úgy kettesben dolgozgattak a szülők. Anyuka varrónő volt, Ő függönyöket varrt, Apuka pedig asztalos, szépséges bútorokat készített.

Eljött a megfelelő pillanat

Már régóta gondolkodtak ezen, csak a számukra megfelelő pillanatra vártak, ami 2008 tavaszán elérkezett. Megpróbáltak mindenféle információt összegyűjteni a kiszemelt országról, ahol le akartak telepedni. Ez az ország a Nagy Óperencián túl volt a neve Új-Zéland.

A világhálónak köszönhetően elég sok információt sikerült beszerezni, és az ottani bevándorlási ügynökkel is sikerült személyesen találkozni, szerencsére éppen hazalátogatott. Sok blogot, fórumot elolvastak, és rátaláltak egy családra, akikkel szintén sikerült találkozni, és egy délutánt végig beszélgetni.

Tehát 2008 tavaszán megszületett a döntés…..

Az emberi lélek kiszámíthatatlan

Éldegélt velük még 3 labrador. Anyuka tenyésztő is volt, szerelem egy életre, és a kutyákat mindannyian nagyon szerették, és azt gondolták :„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Egy este összeült a kupaktanács és eldöntetett, hogy a kutyalányok is utaznak. /Erről majd egyszer külön írok, megér egy misét a kutyák kijutása, és a kinti első 30 nap, persze ha igény lesz rá./

Eddig a nyaralásokon kívül nem éltek külföldön, sőt abban a városban laktak, ahova születtek. Azt hiszem megmérettetni akarták magukat, a gyerekeiknek kiszámíthatóbb jövőt biztosítani, és persze világot látni. De az emberi lélek kiszámíthatatlan, talán maguk sem tudják, miért vállalkoztak ekkora lépésre, csak tették, ami jónak láttak.

Anyuka sokat nézegette az Új-Zélandi labrador-tenyésztők honlapjait, és egy nagyon szimpatikus hölgynek írt is levelet. Másnap már jött is a válasz, így elkezdődött egy kis ismerkedés. Kiderült, hogy a tenyésztő hölgynek van egy kiadó háza vidéken, és segítene abban, hogy Apukát a nagylánnyal fogadja a reptéren amikor kiérnek.

Ja, igen, két menetben utazott a család, mert elsőnek 2008. szeptember 30-án jött Apuka, és a nagylány, utána 2 hónappal Anyuka, és a kisebbik lány. Anyukának volt még ezer dolga, a házeladással kapcsolatban, a kutyák papírjait intézni, és repülőre rakni Őket, meg persze mindenféle papírmunkát lezárni, becsomagolni ez eddigi életet.

A beilleszkedés nehézségei

Most ugrunk egy nagyot, már mindenki az Óperencián túl van, és szépen elindul az itteni életük. Kiderül, hogy a tenyésztő hölgy kissé drágán adja ki a házát, ezért fél év múlva költöznek egy másikba.

Apuka a kiérkezése után másfél hónappal kap munkát egy asztalos műhelyben, egy közeli /30km/ városban, ahol a mai napig dolgozik. Megbecsülik a munkáját nem csak dicséretekkel, hanem folyamatos fizetésemeléssel. Anyuka az elején nem tud a szakmájában elhelyezkedni, ezért elmegy egy tojásfarmra dolgozni, ott is marad másfél évig.

A lányok elkezdik az iskolát, ami az elején a kisebbik lánynak igen nehezen megy, nem tud beilleszkedni. Aztán akad egy kislány az iskolában, aki nem hagyja, állandóan mellette van, és egyszer csak olvadni kezd a jég, és a leányzó kinyílik. És most 2012 júniusa van…

Három év után megkapta a család a letelepedési engedélyt ebben a messzi országban, beilleszkedett, szeret itt élni, nem is tervezik a hazaköltözést, vagy akárhova máshova költözést. Tervben van még idén a házvásárlás, és ahogy lehetőség van rá, az állampolgárság megkérése.

Vettek egy kis vállalkozást

A mai napig vidéken élnek, nyugalomban, kedves emberek között. Tehát Apuka ugyanott dolgozik ahol az elején elhelyezkedett, Anyuka egy lakóbuszokat készítő cégnek varr otthon a műhelyében természetesen függönyöket, a nagylány egyetemre jár, a kicsi hamarosan elvégzi a középiskolát, és fősulira megy.

Vettek egy kis vállalkozást, amit a hétköznapi meló mellett nyáron hétvégenként csinálnak. A kutyalányok jól vannak, élik a labradorok „munkás” mindennapjait.

És most jön a csattanó, mert hiszen minden mesében van valami igazán mesés, hihetetlen, habár tudom, hogy maga az egész történet mesébe illő és még igazán nem is melegedtem bele.

Mindezt nyelvtudás nélkül, igaz, a nagylány beszélte a nyelvet, Ő segítette a családot az elején, otthon mindent eladva, felszámolva, B-terv nélkül, nem menekülve csak másféle életet keresve. Persze mesehőseinknek hatalmas szerencséjük volt, de aki mer, az nyer, és a szerencséhez társul az akarat, a kitartás, meg persze a hülyeség is, ami nélkül nem élet az élet!

Itt a vége fuss el véle, és élnek éldegélnek még jó sokáig, ha nem hiszed, járj utána!

A tanulság, ami a mese végén nem maradhat el

1. ne menjetek külföldre nyelvtudás nélkül, mert van, hogy szerencséje van az embernek, de inkább nincs

2. ne adjatok mindent fel otthon, mert van, hogy szerencséje van az embernek, de inkább nincs

3. nagy gyerekekkel szintén rizikósabb, nehezebb az átállás, már saját akaratuk van, de van, hogy szerencséje van az embernek, de inkább nincs

4. kutyát, illetve kutyákat ilyen messzire kiutaztatni egy vagyon, ami jól jöhet másra is, de ha nem bírod nélkülük, mert családtagok, akkor nagyon vigyázz kivel utaztatod Őket, mert van, hogy szerencséje van az embernek, de inkább nincs

5. és végül menjetek, lássatok világot, legyetek nyitottak, optimisták, tegyetek meg mindent a kitűzött célért, hallgassatok arra hangra ott bent, ÉLJETEK BOLDOGAN!!!!"

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Gatyában és papucsban Madridban

Magadra számíthatsz, senki másra

Képtelen lennék távkapcsolatban élni

A belfasti kaland

Közölték, hogy nem beszélek elég jól magyarul

Párhuzamos történet, avagy a nyelvet nem szabad feladni

Az örök napsütés városa

Totális diktatúra a munkahelyen

Mit tudnak rólunk külföldön?

A kritikus három hónap

Most is mehetnékem van

A döntésem sokkolt mindenkit

Pénz nélkül nem lehet elindulni

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)