Nem nagyon emlékszem még luxemburgi posztra, így éppen ideje volt, hogy olvashassátok North Blue Cat írását, melyből kiderül, hogy mire valók a kis zászlók a hipermarketekben, mi az a két dolog, ami olcsó (és mennyire drága a többi), és még sok egyéb érdekesség. Úgyhogy hajrá!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Luxemburg igen különleges hely: miniállamnak nagy, normál államnak kicsi (2586 m2), hercegségnek nagy, királyságnak kicsi, így lett belőle a világ egyetlen nagyhercegsége. Körülbelül 500 ezren lakják, azon belül a hasonnevű fővárost (Luxembourg, magyarul a plusz o különbözteti meg az ország- és a városnevet) nagyjából 100 ezren.

Az országban a lakók több mint 40 százaléka nem luxemburgi; a fővárosban fordított az arány, ott a lakók mintegy 60 százaléka nem luxemburgi. Kik a többiek? Sokan telepedtek le itt a három szomszédos országból, Belgiumból, Franciaországból, Németországból, bár még többen inkább csak dolgozni járnak ide (a munkavállalók harmada!); ők megőrizték külföldi lakóhelyüket, naponta ingáznak autón, vonaton vagy buszon.

A legnagyobb kisebbség azonban a portugál, közel 100 ezer ember, s elég sokan vannak az olaszok is. Amikor Luxemburgnak vendégmunkásokra volt szüksége, katolikusokat csábítottak ide, nem törököket, ahogy a németek tették.

A gazdaságot régebben az acélgyártás és a vegyipar uralta, manapság a bankok, biztosítók jelentik a jólét alapját. Luxemburg az Európai Unió leggazdagabb állama, 1800 eurós minimálbérrel és világszinten dobogós az egy főre eső GDP-vel.

Nyelvekről

Luxemburgban három hivatalos nyelv van: a francia, a német és a luxemburgi. A közoktatás során mindhárom nyelven tanulnak a diákok különféle tantárgyakat, s az angol tanítását is korán kezdik. Ennek megfelelően az országban a földművesek vagy a takarítónők is alapból beszélnek három-négy nyelvet.

A 2009-ben életbe lépett új állampolgársági törvény elvárása, hogy aki loccó állampolgár szeretne lenni, ismerje a luxemburgi nyelvet egy bizonyos szinten (beszédértés B1, beszéd A2).

A német nyelvjárásnak tűnő lëtzebuerger szerepe egyre nőtt az utóbbi években, s nyelvtanfolyamok tömkelege kínálkozik, ha valaki el szeretné sajátítani. A tanulás értelme megkérdőjelezhető, ha valakit nem vonz a (minimum hét év itt lakáshoz kötött) állampolgárság: a nyelvet alig pár százezren beszélik, s e beszélők bármelyikével szóba lehet elegyedni elterjedett nyelven is.

Az adminisztrációban se nagyon használják, ha az állam vagy az önkormányzat el akarja érni a lakosságot, előbb küld ki információt a sztenderd német/francia mellett portugálul és angolul, mint loccóul.

Kis zászlókkal a közös nyelvért

Pár éve újságcikk foglalkozott egy szovjet utódállamból ide férjhez jött asszony esetével, aki a beilleszkedés érdekében a luxemburgit sajátította el, aztán meglepődött, amikor autóvezetést szeretett volna tanulni, arra ugyanis csak az előbb említett négy nyelven lett volna lehetősége, luxemburgiul azonban nem (azóta már lenne).

Dialektikus materializmuson edződött kortársaim még emlékezhetnek a marxi tételre a mennyiségi változások átcsapásáról minőségi változásokba: egy bizonyos méret alatt egyszerűen nem éri meg szolgáltatásokat fenntartani luxemburgi nyelven.

A boltok elég változatosak nyelvileg, attól függően, inkább német vagy portugál, francia, belga (vallon) eladókkal vannak tele; bizonyos helyeken alapértelmezésben inkább franciául szólnak az emberhez, míg másutt németül, luxemburgiul, s nem is feltétlenül tudnak váltani. Az Auchanban a pénztáraknál kis zászlók lógnak annak jelzésére, hogy az adott pénztáros milyen nyelveken ért.

A magyarokról

Magyarok két nagyobb hullámban érkeztek Luxemburgba: az ország sok menekültet fogadott be az ötvenhatos forradalom után, s még többen jöttek az uniós csatlakozás környékén, mivel Brüsszel mellett Luxembourg is számos EU-intézménynek ad otthont, fordítók, jogász-nyelvészek, hivatalnokok tucatjai dolgoznak az itteni irodákban.

Az előzmények kapcsán érdemes megemlíteni, hogy Munkácsy Mihály a colpachi kastélyban élt egy ideig, oda is nősült, ezért viseli az ő nevét a helyi magyar kulturális kör; a belváros egyik házának falán pedig kétnyelvű emléktábla hirdeti, hogy Liszt Ferenc ott adta élete utolsó zongorahangversenyét.

Míg a Munkácsy körben inkább az ötvenhatos magyarok tömörülnek, az uniós intézmények dolgozói levelezőlistán tartják a kapcsolatot, ahol közérdekű és kevésbé közérdekű információkat osztanak meg egymással (telekocsi, felszabadult egy bérelhető lakás, ki ismer egy jó szakorvost, érdemes-e hazaindulni külföldi rendszámú autóval stb.).

A 2000-es években egy ideig létezett itt magyar nagykövetség is, de a takarékosság miatt felszámolták, bár a brüsszeli konzul időnként tart itt ügyfélfogadást. Ennek időpontjairól is az egyébként kitűnő kiindulópont www.magyarok.lu weboldalról lehet értesülni.

Árakról

Luxemburg fölöttébb drága hely. Brüsszelben egy hasonló paraméterekkel rendelkező lakást akár havi több száz euróval kevesebbért lehet kibérelni, mint Luxembourgban. A stúdiók bérleti árai a fővárosban 600, a nappalis/egy hálószobás lakásokéi 1000 eurónál kezdődnek, határ a csillagos ég. Aki venni akar, az pedig végképp a valóságtól elrugaszkodott árakra számítson, 250 ezer euró alatt esélye sincs semmire, de ha értelmezhető méretű/állapotú lakást szeretne, inkább 300 ezer eurónál feljebb érdemes nézelődnie.

Sokan járnak át a szomszédba, főleg Németországba élelmiszert, tisztítószereket, ruhaneműt vásárolni, mert komoly összegek takaríthatók meg így.

Luxemburgban két dolog olcsó: a benzin és a dohány, az állam ugyanis nem pakol rá annyi adót, mint ahogy az másutt jellemző. Ennek megfelelően, a környező országokból mindenki ide jár át tankolni és karton cigarettákat beszerezni. Néhány határ menti faluban akár fél tucat benzinkút is sorakozik egymás mellett. Ha valakit ez érdekel: a 95-ös benzin 1,374 euró, a 98-as 1,416 euró, a dízel 1,240 euró.

Munkáról

Nemrég írta Lajos, aki az Egyesült Arab Emirátusokból szeretne továbbállni, hogy letelepedésre alkalmas helyet keres Európában, egyelőre csak angoltudással, de újabb nyelvek tanulására készen. 

Nos, erre a célra akár Luxemburg is alkalmas lehet, többeket ismerek, akik csak az angollal jól elvannak itt évek óta; olyan munkahelyet találtak, ahol ez a munkanyelv, s a mindennapokban is el tudnak boldogulni vele, hivatalokban, üzletekben, autószerelőnél egyaránt.

Hosszabb távon persze nem árt a franciát vagy a németet is megtanulni, s főleg nem, ha valaki szélesebb munkakínálatból csemegézne. A munkanélküliség öt százalék körüli, az egyik legalacsonyabb az EU-ban. A magas árak miatt azonban nem javasolható az ország a külföldön próbálkozók elsődleges célpontjának.

Aki uniós intézményben szeretne dolgozni, annak legalább egy nyelvet ismernie kell az angol, francia, német közül, részletek, versenyvizsga-kiírások itt: http://europa.eu/epso/index_hu.htm. Én Magyarországon is űzött szakmámat folytatom egy EU-intézményben: a fizetés jobb, a munkahely biztonságosabb, s a beosztás lehetővé teszi, hogy a munkán kívül másra is jusson időm, energiám.

Életminőségről

Luxemburgban elég jó a közbiztonság (bár romlott kissé az utóbbi években), sok a zöldterület, így gyereknevelésre alkalmas helynek mondható. A helyi iskolákon kívül az európai iskolába is beírathatók az uniós dolgozók gyermekei, akik így nem kényszerülnek a luxemburgi nyelv tanulására. Alsó tagozaton létezik magyar osztály is.

A luxemburgi időjárás állandó panaszforrás. Rengeteget esik az eső (nem véletlenül szép zöld itt minden :), többnyire szürkés, felhős az ég, általában véve nyáron nincs annyira meleg, mint Magyarországon, télen pedig nincs annyira hideg.

Mit lehet csinálni a munkaidőn kívül errefelé? Egy 2005-ös Népszabadság-cikk szerzője úgy fogalmazott, hogy „a kiskunmajsai temetőben több élet van, mint szombat este a főváros központjában”, s ebben nem igazán túlzott.

Akadnak mozik, színházak és koncerttermek, van néhány diszkó és bár, de nincs nagy éjszakai élet. Az éttermek korán zárnak (s egyébként is méregdrágák); nem túl szórakoztató hely, semmi nagyvárosi fílingje, hiába keverednek itt népek és nyelvek.

A két nagy szomszéd közül inkább a német nyárspolgárok hatottak rá, nem a franciás könnyedség. Nagyobb események: körmenet; esti maratonfutás májusban tízezer indulóval; a nagyherceg születésnapjának ünneplése június 23-án katonai felvonulással; egész éjszakás blues ’n jazz rallye a völgyben júliusban; Schueberfouer augusztus végén/szeptember elején, amikor három hétre felépítenek egy komplett vidámparkot egy parkolóban régi szüreti ünnep modern utódaként.

Az uralkodói család

Henrik nagyherceg természetesen nem június 23-án született, csak a kedvező időjárás reményében ünneplik akkor a születésnapját. Apja 2000-ben adta át neki a trónt. Henriknek és feleségének, a kubai származású Mária Teréziának négy fia és egy lánya született.

Vilmos, a trónörökös április végén jegyzett el egy belga grófnőt, akivel október 20-án házasodik majd össze. Vilmos testvérei, Félix, Lajos, Alexandra és Sebestyén közül Lajos húszéves korában rangon alul házasodott, le is kellett mondania trónöröklési jogáról, s két gyermeke közül az első még a házasságkötés előtt született, némi botrányt okozva az erősen katolikus országban és még erősebben katolikus nagyhercegi családban.

Jelzőkben összegezve: Luxemburg drága, unalmas és kisszerű; viszont nyugodt, rendezett és kiszámítható. A részletes árlisták gyártását meghagyom másnak, kérdésekre a kommenteknél szívesen válaszolok, s bízom benne, hogy itt élő honfitársaim tovább árnyalják majd a képet.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Élet a világ tetején

Segítség! Merre induljunk?

A szobalány és a recepciós: egy nap a hotelben

Összecsomagoltuk az életünket

Maguk sem tudják, mire vállalkoztak

Gatyában és papucsban Madridban

Magadra számíthatsz, senki másra

Képtelen lennék távkapcsolatban élni

A belfasti kaland

Közölték, hogy nem beszélek elég jól magyarul

Párhuzamos történet, avagy a nyelvet nem szabad feladni

Az örök napsütés városa

Totális diktatúra a munkahelyen

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)