Mielőtt rátérnék a mai poszt témájára, egy jó hír: kisebb kihagyás után ma ismét lesz Fogadó a Határon a Facebook-oldalunkon, magyar idő szerint este 8 és 10 között Judittól, a máltai országfelelőstől kérdezhettek. És akkor a mai történet, amit Annától kaptam, akit egy elsőre rejtélyes betegség döntött le a lábáról és sodort olyan helyzetbe, hogy végül Angliában kötött ki. Felvezetésnek elég ennyi, következzen tehát Anna!
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)
„Örömmel olvastam minden egyes írást, és gondoltam, hogy én is leírnom a magamét. Anglia. Olyan kézenfekvő és közismert. Én sosem gondoltam arra, hogy ide kéne jönni. Bár, tetszett mikor itt jártam.
Ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki a mai napig nem tudja, hogy a banán téli vagy déli gyümölcs-e. Ugyanis, kisgyerekként egyik szónak sem volt még sok jelentése. De tudtuk, hogy messziről jön, és télen álltunk érte sorba. A Kinder tojás és a Milka csoki, meg a Lego még ma is kincs a szememben.
Sokat utaztam, és állandóan mehetnékem van. Noha Budapest hídjain sem tudok úgy átkelni, hogy ne essek újra és újra szerelembe vele.
A tények
Diploma, saját lakás, autó, teamleaderi pozíció egy multinál. Egy éve (forintos) hitelt vettem fel, és teljesen felújítottam lakásomat. Közben egy várva várt új állás is ígérkezett. Felmondtam, és kezdtem volna az új helyen.... És éppen elkészült a lakás is (meseszép, amire évek óta vágytam), mikor beteg lettem.
Hónapokon át húzódott, nem tudták, mi bajom...stb. Gyenge voltam mint egy kismacska. Az új helyen nem tudtam kezdeni. Végeláthatatlan kivizsgálások. Jobbnak láttam itt is felmondani, mert csak fogytam és fogytam, és diagnózis nem, csak hipotézisek voltak.
Nyár közepére derült ki, hogy lisztérzékeny lettem. Lakáshitel a nyakamon, betegen, állás nélkül. Onnan már hamar javultam, de állást sehogy sem kaptam. Munkanélkülire regisztráltam, jobb híján. Kölcsön családtagoktól és barátoktól. Augusztus végéig adtam magamnak haladékot. Ha nincs itthon munka, akkor külföld.
Bentlakásos ápolói állás Angliában - szólt a hirdetés. Király, az angol tudásomat úgyis csiszolni kell. Jelentkezés, telefonos interjúk. Minden ment olajozottan. Szeptember közepén ki kellett jönnöm egy egyhetes, a cég által szervezett ingyenes tanfolyamra. Fapados, intinert küldött a cég, és én jöttem. Sikerült ez is.
Munka éjjel-nappal
Két hetet utána otthon töltöttem, hogy el tudjak mindent intézni. Majd hívtak is, hogy meg van a cím, ki vagyok közvetítve, ha én is elfogadom. Elfogadtam. Október 5-én repültem ki, és azóta itt vagyok.
A melóról: heti 7 nap, napi 24 órában, naponta 2 szabad órád van. Amit vagy naponta, vagy összegyűjtve vehetsz ki. De ez függ a gondozottad állapotától is. Maximum egy hét szabit tudsz csak kivenni, amit egy hónappal előtte kell kérni. Szállás, étel ingyen van, értsd, a gondozottad állja. Az Anglián belüli útiköltséget a cég megtéríti.
Fizu: átlag havi nettó 1300-1400 font. Vagy 4 vagy 5 hetet fizetnek váltakozva. Számold át. :)) (Egy szoba bérlése lenne minimum 300 font.) A munkát magát úgy képzeld el, mintha az öreg és beteg, vagy legalábbis ápolásra szoruló nagymamádat kéne gondoznod, és vele élned. Kis takarítás, főzés, mosdatás, öltöztetés, orvosi vizitek, gyógyszerek adagolása, vásárlás...stb.
Az első nénim 101 éves volt, szellemileg teljesen ép, de teljesen mozgásképtelen. Dél-Angliában, egy kis városkában élt. Nála 6 hetet voltam. A mostani néni 96 éves, valamivel mobilabb, de szellemileg gyengébb, szintén Londontól nem messze.
A munka teljesen legális, van számlaszámom, bankkártyám, és angol TB számom is. És adózom. Otthon egy barátnőm lakik a lakásomban, az autómat eladtam.
Meddig maradok?
Nem tudom... a családnak fél évet mondtam, hogy ne aggódjanak. Szeretnék haza menni, de előbb be kell foltozzam az anyagi űrt.
Ami jó itt: direkt nem akartam nagy városba menni, ez volt az egyetlen kikötésem az ügynökség felé. Itt a tejes ember hajnalban az ajtó elé teszi a tejet, és nem lopják el. Az egészségügyi dolgozók roppant kedves és türelmes emberek. Az első nénimet háromszor kellett mentővel kórházba vinni, így többet ültem mentőben, mint buszon.
A táj szép. Zöld. Nagyon zöld. Vidéken is van élet. Szerintem jó dolog az iskolai egyenruha. Helyesek benne a gyerkőcök, és kulturáltan festenek. Az emberek kedvesek, udvariasak. Jól lehet nyelvet tanulni.
Viccesek a nagy piros emeletes buszok, és bár gond nélkül vezetek a „másik oldalon”, ha lelépek a járdáról, még mindig balra nézek. A tea is okés tejjel. A charity shop-okból könnyedén lehet öltözködni, és könyveket venni.
Nekem az időjárással nincsen bajom. Szeretem, hogy nem túl hideg és nem túl meleg. Ősz óta 2 darab polárban mászkálok itt. Bár, az angol nők a nulla fokban is harisnya nélkül viselik a balerina cipőt. Minden ki van szépen építve a mozgáskorlátozottaknak, és buszra, bankba, üzletekbe, bárhová eljutunk könnyen és stressz mentesen a kerekesszékes nénimmel.
Lisztérzékeny lévén az átlag élelmiszerek 70%-át legalább nem ehetem. Otthon nehéz is beszerezni, és kb háromszoros árban van a normális megfelelőjének. Itt a legkisebb városkák közértjeiben is kapni, és épp annyiért, mint a sima termékeket.
Ami nem jó
Ebben a munkában rettentő kevés a szabadidő. Erre nagyon fel kell készülni lelkileg. Ha a honvágy nem tesz be, akkor ez simán. Senkivel sincs idő és lehetőség találkozni, vagy ismerkedni. Vagy este elmenni egy moziba. Sőt, inni sem szabad, mert tiltja a céges szabályzat.
A céges tanfolyamon megismert magyar tagokkal tartom a kapcsolatot. Meg a barátokkal, családdal, persze. Van egy nyugdíjas angol tanár kolléganőm, illetve egy 40 éves nő, aki otthon hagyta a férjét, és lányát, hogy kimásszanak a hitel galibából.
Vannak nagyon nehéz napok, akkor egymásban tartjuk a lelket. Az otthoniaknak egyikünk sem mondana semmi rosszat. Max, hogy fáradtak vagyunk, és nehezebb volt ez a hét... Honvágyam nincs (még). Sokat utaztam eddig is. És a netnek köszönhetően mindenkit el tudok érni.
A legrosszabb az, hogy sok minden újban, jóban részem van, és nem tudom megosztani velük. Egy étel ízét, vagy valaminek a látványát. Jobb híján állandóan csomagokat küldözgetek haza. :)
Ami vicces
Valami rejtélyes oknál fogva az angolok szeretnek mindenhová padlószőnyeget tenni. Fürdőszobába, wc-be, és a konyhába is. Lövésem sincs, és a kolléganőimnek sem, hogy hogyan lehet ezt tisztán tartani. Főleg egy idős ember mellett.
Aztán, szintén nem tudni, hogy mi volt az elképzelése a kitalálójának, de sok helyen van, pl reptéri mosdóban és otthonokban is, 2 külön csap. Egy hideg és egy a meleg víznek. így vagy jéghideg vized van, vagy tűzforró.
Itt nincsenek macskák. Mint otthon. Itt mókusok vannak... de baromi sok. Macskát összesen kettőt láttam, de mint kiderült, ugyanazt kétszer, sok idő elteltével. Mókust viszont, óránként négyet látok. És nincs az a kaja maradék amit ne ennének meg.
Ami elgondolkodtató
Sok országban Európában, november 11-e nemzeti ünnep. Az első világháborúnak a végéről emlékeznek meg. Már kora ősztől lehet kis piros papír pipacsokat kapni, amit, úgy mint mi a kokárdát, a kabátokon viselnek. Mindenki.
Amikor lehidaltam, az a központi állami megemlékezés közvetítése volt a tv-ben. Egyetlen egy megemlékezés, amin jelen volt az egész királyi család, a miniszterelnök, az ellenzéki politikai vezető, az összes Angliában bejegyzett egyház
vezetője, és a gyarmati, vagy volt gyarmati vezetők. Egymást követve, a legnagyobb békességben, és valóban a megemlékezésnek szentelve az alkalmat helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Szép volt és megható.
Adalék: egyetlen egy táskával jöttem el. Úgy pakoltam be, hogy ha bármi is adódik, tudjak menni. A cég is áthelyezhet. Ne legyen „súlyom”, elbírjam egyedül. Nehéz volt mindent otthon hagyni, de őszintén... egy idős és beteg ember ápolásához nem kell tűsarkú és kosztüm, sem smink. Ellenben kell végtelenül sok lemondás, türelem, és energia.
A Karácsonyt, életemben először nem otthon töltöttem. Ez nem volt könnyű.... Ellenben a néni családja engem is vendégül látott. És a Karácsony itt is Karácsony. Hatalmas evések, roskadozó asztal, rokonok telefonjai, régi sztorik emlegetése, könnyek a hiányzó, vagy elhunyt családtagok után. A szeretet itt is szeretet. Nagyon sokat lehet tanulni ebből a munkából és élethelyzetből. Próba elé állítja az embert sok mindenben.
Nem könnyű munkát találni
Nem mondom, hogy itt jobb vagy otthon. Más. Tapasztalat. Munka. Tudom, hogy nagyon sok ápoló él így itt. Rettentő nagy a kereslet. Mint sok más külföldi, mi is láthatatlanul élünk itt. Nem önszántamból jöttem, de hálás vagyok, hogy jöhettem. Igyekszem minden lehetőséget megfogni, hogy hasznosan és jól teljen ez az idő.
Szeretnék „rendes” munkát kapni itt, de jelenleg nagyon nem könnyű. Legalább heti 1-2 szabadnap nagyon kéne a napi 12-14 óra mellett. A munkanélküliség itt is az egeket veri, és nem igazán osztogatják a külföldieknek. Hiába tudok franciául is, és van multis hátterem.
Viszont hazamenni még nem tudok. Jelenleg otthon sem sokkal jobb a helyzet. De én is magyar vagyok, és haza szeretnék menni. Mert ott van mindenki, és minden ami nekem fontos. :)
Három dolog így, az írás végére
- Alább egy nyomtatvány, amit kb. minden állásra való jelentkezésnél ki kell tölteni az egyenlő esélyek jegyében.. még a bőrszínemet és a vallást tudtam, de a nemi hovatartozásnál és szexuális orientáltságnál kissé elgondolkodtam a bőséges választék és az 'other' kocka láttán...
- Ha egy angol közli, hogy „I need to spend a penny”, akkor semmit nem óhajt vásárolni, pusztán mosdóba szeretne menni. Nekem ez új volt, és néztem nagyokat, mert nem értettem, hogy mit is szeretne venni a nénim egy pennyért? :)
- Az öregeknek itt teljesen más az életük, és jó látni, hogy a 60 vagy 70 éves is aktív tagja a társadalomnak és segíti a nálánál is jobban rászorulót. Pl, a helyi Day Center-ben kb 3 fontért lehet feliratkozni a helyi tagságival rendelkező nyugdíjasoknak manikűrre, pedikűrre, pár fontért meleg ebédre, amit szintén nyugdíjasok adnak mint szolgáltatás, vagy készítenek, és tálalnak a konyhán. Illetve lehet 'hourly carer'-ként napi/heti pár órás (még) idős(ebb) emberek látogatását, gondozását. Rendes óradíjért.
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Külföldi munka nyelvtudás nélkül?
Magyar elme számára felfoghatatlan
Egy 21. századi határátkelő lélektana
Külföldi munkavállalás – magyarul
A valóság a legendás amerikai középiskoláról
A pusztuló ország miatt megyünk el
Utolsó kommentek