Hiába van szombat, nincs kegyelem: ma bizony óvodába és iskolába megyünk. :) Ugyan csak virtuálisan és Svájcban, de akkor is. Úgyhogy ki az ágyból és indulás: Lívia segítségével megnézzük, milyen is a svájci közoktatás!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Leveleket, a te személyes történeted pedig a következő címen várom: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Nemrég találtam rá az oldalra, és azóta is nagy rajongója vagyok! Minden cikket elolvasok. Én most kicsiny családom történetét szeretném elmesélni, legfőképpen a kisgyerekkel költözőknek szeretnék pár infóval szolgálni az itteni iskoláztatási rendszerről. Ez egy elég más világ, nagyon nem hasonlít a rendszer az otthon megszokotthoz. Azon kívül, hogy az óvoda itt is óvoda, az iskola meg iskola.

Két és fél éve érkeztünk Svájcba egy 5 éves fiúval, és a 3 éves lánykámmal. Hogy hogy kerültünk ide, hogy ment a lakáskeresés, mik voltak a kezdeti nehézségek (merthogy voltak), talán majd egy másik posztban, most inkább az oktatási rendszert szeretném megismertetni.

Júliusban megérkeztünk Svájcba (SG kanton), pont azon a héten kezdődött a nyári szünet. Nagyon nem kellett törni a fejünket hova menjünk nyaralni, mert 5 hét múlva, augusztus második hetében már kezdődött is az új tanév! Úgyhogy az otthoni két és fél hónap nyári szünet elfelejtve, az itt mindössze 5 hét, amit nagyon okosan kell beosztani!

Óvoda 2009

Nagyfiam megkezdte az óvodai pályafutását, nulla német nyelvtudással. Őt mondjuk nagyon nem kell félteni, világ életében nagyon alkalmazkodó kiskölyök volt. Három hónap múlva perfekt vágta a svájci németet, és központi figura lett az oviban. Ehhez hozzátartozik, hogy az önkormányzat hetente egyszer elküldte a suliba németórára (ingyen), a többi gondolom ráragadt, de nem tőlünk!

Lányom nem mehetett oviba, szigorúan csak 4 éves kortól. Év közben nincs felvétel! Vagy betölti valaki augusztus 1-je előtt a 4 évet, vagy megvárhatja a következő évfolyamot. Az óvoda szigorúan két évig tart, olyan nincs, hogy még maradjon egy évet, hadd játsszon, ami otthon most elég nagy divat.

Annak idején én is érdeklődtem az óvónőnél, mi van, ha a fiam nem fogja tudni úgy elsajátítani a németet (most már látom, hogy anno hülye kérdés volt), hogy felvegye a tempót a suliban. Az óvónő nagyon kedvesen közölte, hogy ott semmiképpen nem maradhat, aki hat éves, megy az iskolába.

Év végén volt egy teszt a gyerekeknek, amit aztán az óvónők kiértékeltek, és javasolták a gyereket iskolába, vagy éppen előkészítőbe. A 17 fős csoportból fiammal együtt 3-an mentek egyből elsőbe, a többiek előkészítőbe.

Sárga mellényben egyedül

Nagycsoportos létünkre ¾ 8 – ½ 12-ig volt ovi. Tízórait (Znüni) vinni kell mindenkinek. Hetente kétszer délután is kellett menni ½ 2 – 3-ig. Minden kisgyerek egyedül közlekedik. Kapnak egy sárga foszforeszkálós mellényt, amit mindig hordaniuk kell és jönnek-mennek egész nap mint a mérgezett egerek.

Hiába ért oda előbb az oviba, mindegy hogy mínusz volt, vagy hőség, esett-e vagy zuhogott, bemenni nem lehetett, az óvónő szigorúan ¾ 8-kor nyitotta az ajtót, mindenkivel kezet fogott, és utána mehettek be az ovisok. Az viszont tény, hogy soha semmiért nem kellett fizetni, mindegy milyen kirándulás, vagy program volt az oviban, mindent ők álltak.

Lánykámat bekönyörögtem a helyi Spielgruppéba, hogy mire egy év múlva elkezdheti az ovit, legalább már tudjon valamit. Ő akkortájt még elég félénk kislány volt – azóta már kinyílott a szája –, elég könnyen megbántódott. Na a Spielgruppe nem volt ingyen, 350 CHF 4 hónapra, hetente egyszer másfél óra.

Az első óra után tudatosult is bennem, hogy ezzel a tempóval nem sokat fog szegénykém tanulni, főleg miután az első alkalomkor közölte az óvónő, hogy a következő két hétben nem is lesz foglalkozás.

Irány Ausztria!

Úgyhogy nekiálltam Spielgruppét keresni a 7 km-re lévő Ausztriában. Sikerült találnunk egy nagyon jó kis helyet, ezek kb. úgy működnek, mint nálunk a magánovik. Két délutánra sikerült beíratnom 1-5-ig, 50 EUR/hó. Szívesen járt, de az első 4 hónapban meg sem szólalt az oviban, mindig mondták az óvónők, hogy csak akkor hallják a hangját, ha megyek érte, és mesélte, hogy mi történt. De aztán sikerült feloldódnia, és szép lassan elkezdett németül is beszélni.

Lassan megtanultuk, melyik nap a montig, meg a frittig, most már tudjuk hogy van photi, meg stühli, és még sorolhatnám. De minden egyes újabb fura szóval egyre jobban érlelődött bennem, hogy mire elkezdjük az elsőt, költözünk, mert én ezt nem szeretném sokáig hallgatni.

Túléltük az évet, és tényleg költöztünk, nem sokkal messzebb, de egy számunkra élhetőbb országba, Liechtensteinbe, amit imádunk.

Szóval megkezdtünk egy új tanévet, fiacskám elsős lett, lányom meg kiscsoportos óvodás. Minimális eltéréssel ugyanaz a rendszer mint Svájcban, kivéve, hogy nincs svájci német!

Iskola első – második osztály

Elsősöknek 8-1/2 9 van idejük beérni. Az ajtó itt is csak 8-kor nyílik, fél 9-ig még játszhatnak a teremben. A napi menet: ½ 9-1/2 12-ig van oktatás, majd irány haza ebédelni, ½ 2-3.10-ig megint oktatás. Egy héten háromszor kellett visszamenni, ebből az egyik délután az olyan volt, hogy csak az osztálynak (szintén 17 fő) az egyik fele volt ott. Könyveket elsőben egyáltalán nem láttunk! Az iskolában állítólag volt 2-3 darab, de haza sohasem hozta a gyerek.

Ha esetleg lecke volt a könyvből, akkor kimásolták a lapot, és csak azt az egy oldalt kellett hazahozni. Az tuti hogy itt gerincferdülése nem lesz a gyerekeknek a sok könyvcipeléstől.

Az írás-olvasás más szisztéma szerint megy. Máig nem tudom, hogy tanult meg picikém olvasni. Először csak pici lapokat kaptak, amin fejek voltak, persze a száj formája volt a lényeg. Mindegyik úgy volt lerajzolva, ahogy az éppen aktuális betűt mondja. De először csak a szájakat tanulták meg tükörrel formálni, utána a szájakhoz párosították a betűket. Majd úgy raktak ki egy mondatot, hogy egymás mellé raktak 20 fejet.

Számomra teljes káosz volt, főleg mikor hazahozta a fiam a leckét, hogy gyakoroljuk a betűket. Persze a lapok hátoldalán nem voltak rajta a megfelelő betűk, így mindig csak reménykedtem, hogy jól mondja! De végül sikerült nekik!

Nem úgy írnak, mint otthon

Az elején még lelkesen nekiálltunk a magyarországi anyagot is tanulni, megvettem az otthoni elsős könyveket, hogy azzal is haladjunk. Az otthoni módszerrel 3 hónap alatt tanítottam meg olvasni.

Matekot csak egy ideig csinálta, mert közben kisült, hogy az egyik legjobb az osztályban, úgyhogy a tanárnő sem foglalkozott vele. Matekórán egy másik tanárhoz járt - az egyik osztálytársával együtt - aki nem a szokványos 2+3=5 –el típusú feladatokat adta, hanem logikásabb, gondolkodtató feladatokkal foglalkoznak. Úgyhogy a matekot elég gyorsan abbahagytuk, unalmas volt neki hogy százszor írja le ugyanazt.

Az írást elkezdtük az otthoni módszerrel, míg ki nem sült, hogy itt nem úgy írják a betűket, úgyhogy azóta csak nagyon ritkán tudom rávenni, hogy gyakoroljuk az otthoni feladatokat. Itt elsőben csak nyomtatott betűkkel tanultak meg írni.

Más a festék színe?

Az iskolában egyébként szintén semmiért nem kellett fizetni, amit kaptak könyveket, azt kapták, a füzeteket is az iskola adta. Nekünk a táskát, a tornacuccot, meg a tolltartót kellett beszerezni. Ja, és a rajzórához a szokásos cuccokat.

Na, ez egy érdekes történet. Anno otthon szépen bevásároltam festékekből, gyurmából, színesből, stb, ami a rajzórához kelhet. Erre két hónap múlva kaptam egy levelet a tanárnőtől, hogy legyek már szíves a kisfiamnak svájci, CARAN d’ACHE festéket venni, mert amivel most fest (Pelikán festékszett), annak nincs színe.

Na, gondoltam OK, akkor vegyük meg, amit a tanárnő szeretne. Elmegyünk a boltba, a sima 12-es festékszett csupán 47CHF-be került. De ez nem volt elég, mert akkor még vehettem 35CHF-ért zsírkrétát, és 18 CHF-ért színest. Azóta nincs probléma, a tanárnő nagyon boldog, a gyerek pedig nagyon szép színekkel fest. De mondjuk ezt leszámítva tényleg nem vettünk semmit a suliba.

Nem tanuljuk a magyar anyagot

Jegyet elsőben nem kapnak, sőt akkor szülői értekezlet sem volt. Hanem januárban, és júniusban volt egy négyszemközti beszélgetés a tanárnővel, aki megmutatta az addigi munkákat, amiket az iskolában csináltak. Elmondta a tapasztalatokat stb.

Azóta megkezdtük a második évet. Most már 8-ra kell járni, hetente 4-szer kell délután visszamenni. Jegyet még mindig nem kapnak, viszont elég sok dolgozatot írnak. Könyveket idén sem nagyon cipelnek haza, csak papírlapokat.

Elkezdték a rendes írást. Kicsi, dőlt betűkkel, pár betűnek semmi köze a magyar megfelelőjéhez, de itt ez van. Majd megszokom, hogy itt így írják, fiamnak meg úgyis az lesz a természetes. Már nem nyaggatom a magyar anyaggal. Négy délután és heti 5 edzés, plusz a meccsek a hétvégén pont elég neki. A magyar olvasást azért még esténként gyakoroljuk, de könyveket már nem vettem. Csak stressz volt a gyereknek meg nekem is. Ha esetleg úgy hozná az élet hogy egyszer hazamegyünk, akkor maximum tesz egy különbözeti vizsgát.

Óvoda 2010-2011

Kislányom tavaly nagyon lelkesen elkezdte az óvodát, csoportlétszám 16 fő. Nagyon jót tett neki a magánovi. Magához képest nagyon gyorsan beilleszkedett, a nyelvvel semmi problémája nem volt. Ő ½ 9 – ½ 12-ig jár, tízórait szintén magának viszi, és hetente háromszor neki is vissza kell mennie.

Ha nem éppen sportnap van, akkor minden reggel van Morgen Arbeit. Ezt mindenkinek meg kell csinálni, s csak ha befejezték utána kezdhetnek el játszani. Ez pl. egy kép kiszínezése, számok egymás utáni összekötése, kicsi varrás stb.

Hetente egyszer mennek az iskolába tornaórára, egy héten egyszer van úszás. Kéthetente van közös sütés-főzés (Znünitag) az oviban (ilyenkor nem kell vinni tízórait), szintén kéthetente van erdőjárás (Waldtag) is.

Az utóbbi tavasszal nagyon buli, mikor már viszik a virsliket grillezni, de ősszel meg télen nem egyszer jött már úgy haza, hogy még a bugyija is sáros volt. Pedig van rajta ruha bőven, plussz az elmaradhatatlan eső ruha, de néha az sem segít. Erdőjárásnál mindegy milyen az idő, ha éppen aznap szakad az eső, akkor is megy a csoport. De a gyerekek nagyon szeretik.

Most már nagycsoportos a leányzó. Ugyanaz a rendszer mint tavaly, annyival egészült ki a dolog, hogy hetente háromszor (90 perc) van a nagycsoportosoknak németoktatás, de ez oviidőn belül. Januártól elkezdik az iskolai előkészítőt. A nagycsoportosoknak kell gyakorolni a vonalvezetést, írnak majd pár betűt, meg számot.

Hiányzások

Erről még nem szóltam a hiányzásokról! Nem véletlenül, mert ilyen NINCS. Se az oviból, se az isiből nincs lógás. Vannak a szünetek, akkor intézze el mindenki a dolgát. Persze más a rendszer, mint otthon. Kicsit van iskola, kicsi szünet, kicsi iskola, kicsi szünet. A nyári szünet után októberben, van két hét őszi szünet. Ez Svájc nagy részén három hét. A karácsonyi szünet két hét, ami Svájcban egy. Aztán van egy hét téli szünet február végén-március elején. Tavaszi szünet két és fél hét, húsvétkor. Aztán a nyári szünet 5 hét.

Szóval olyan nincs, hogy most nem megy a gyerek óvodába, mert elmegy a nagyszülőkhöz két hétre. Ha egy napra akarod kikérni, akkor jórészt elég szólni az osztályfőnöknek, vagy az óvónőnek, de erre is megvan a speciális formanyomtatvány. Ezt a hiányzás előtt több mint egy héttel be kell adni, hogy még vissza is tudjon jelezni.

Általában meg szokták adni, bár tudok olyanokról, akiknél semmiféle lógást nem engednek. De aztán ha több mint egy napra akarod kikérni a gyerekeket, akkor szintén a formanyomtatványt kell kitölteni, és elküldeni az illetékes szervhez.

Van, akinek az önkormányzathoz kell beadni az igényt, nekünk az iskolaigazgatóhoz. Ezen a formanyomtatványon le kell írni hányadikától hányadikáig hiányzik a gyerek milyen okból, neve, osztálya stb. Aztán az illetékes személy elbírálja, és visszaküldik. Tényleg nagyon sokszor nem engedélyezik! Én eddig kétszer kértem egy napot, ebből az egyik mondjuk pont farsangkor volt, de mi eddig mindig megkaptuk.

A lényeg a lényeg! Mind a kettő szeret járni iskolába, óvodába. Egyszer nem mondták volna, hogy ma nincs kedvem menni! Nagyon jó baráti társasági van mindkettőjüknek, és élvezik az ittlétet, ahogy mi is.

Remélem tudtam segíteni pár szülőnek, hogy mégis mire számítson, ha esetleg Svájc keleti tartományainak egyikébe költözne!"

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország és Törökország. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Miért éppen Spanyolország?

Miért maradjak Magyarországon?

Aki teheti, menekül az országból

Hogyan számoljunk külföldön?

Adóbevallás magyar és svéd módra

Tipródó szerelem: menni vagy maradni?

A mindent eldöntő 30 másodperc

Nem látom, hogy lehetne jövőm

Áldom a sorsom, hogy idevetett

Tragédia külföldön

Mikor kezdünk angollá válni?

Erőszakkal, pénzért adták férjhez

Hogyan jussunk munkához Svájcban?