Többször felmerült már a blogon is, hogy mennyire kell vigyázni a külföldi munkavállalással és milyen nehéz megbízható közvetítőt találni. Erre példa Péter írása, aki Hollandiából hozott finoman szólva is elgondolkodtató történeteket. Nektek milyen tapasztalataitok vannak / voltak?

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

„Szinte a blog indulása óta napi látogatója-olvasója vagyok az oldalnak. Nagyon hasznosnak találom, és sajnos a jelenlegi itthoni hangulatban szükség is van egy ilyen gyűjtőfórumra, mely valamennyire támpontot ad azoknak, akik szerencsét szeretnének próbálni a határainkon túl.

Egy némileg rendhagyó történetet szeretnék megosztani az Olvasókkal, mely tanulságul szolgálhat mindazoknak, akik megbíznak egy másik magyar szavában, hónapokon keresztül tartó hitegetésében.

A „segítőkész barát”

Az egész történet lényegi része az elmúlt egy héten történt meg egyik jó barátommal, aki takarítói munkavállalás céljából ment ki Hollandiába, egy gyermekkori (jónak tekintett) barátja meghívására, segítsége ígéretében, s akit jómagam egy hónappal később követtem volna.

Az említett hollandiai magyar fiatalember már három éve él az országban, s mint utóbb kiderült, nem csak kedves barátomat s engem szeretett volna megkárosítani, de megtette már mással.

Ahelyett, hogy leírnám töviről-hegyire az egészet, inkább röviden összefoglalom :

Ami több hónapon keresztül ígérgetett:

-normális szobát, szállást

-közeli munkahelyet a lakóhelyhez

-fizetést

-segítséget az ügyintézéshez

És ami megvalósult:

-egy beépített néhány négyzetméteres garázs, fűtési lehetőség, ajtózár nélkül havi 200 euróért

-lakóhelytől 50 km-re lévő munkahely, ami heti hatnapi éjszakai-hajnali ingázást jelentett volna

-a fizetés 20 százalékkal kevesebb lett, miután már a kiutazás megtörtént

-a magyar barát közölte, hogy nincs ideje segíteni papírokat intézni, oldja meg, ahogy tudja

Tud-e lányokat vinni?

Viszont a hollandiai magyar "barát" és az afgán származású fő munkáltató társa folyamatosan az anyakönyvi kivonatát kérték a kiutazott barátomtól minél hamarabb. Köztudott, hogy egy egyszerű munkavállaláshoz persze nem kell ilyen jellegű okirat még Hollandiában sem. Említették, hogyha minden papírt odaad nekik, segítenek majd intézni a papírokat egy-két héten belül.

Egy kis pikantéria: az első éjjel munkába menet a kicsalt barátomtól azt is megkérdezték, hogy nem tud-e néhány csinos örömlánynak való hölgyet kihívni Amszterdamba, mert szükség lenne kb. 200-ra. Kedves kiutazott barátom három nap után ennek fényében úgy döntött, hogy hazatér.

Saját testvérével is

A történetben most következik némi csavar: a kint élő magyar és felesége a saját testvéreit hasonló módon etette be hónapokon keresztül. Idén január-februárban a fiatalember nővére és annak párja mentek ki Hollandiába a már fent említett garázsba, elkezdtek dolgozni, aláírtak papírokat is (holland nyelvtudás hiányában egyszerűen megbíztak kint élő rokonaikban)...

Két hét után a fiatalember közölte a testvérével, hogy nem jók az irataik, menjenek haza. Hazajövetelük után kis idővel, tavasszal, kaptak egy papírt, hogy a kiutazott sógor nevére Hollandiában egy borászati kereskedelmi céget jegyeztek be.

Kísértetiesen hasonló esett meg a kint élő feleség bátyjával is. Az Ő nevére egy takarítói céget alapítottak. Sajnos utóbbi két történet szereplői csak itthon vették fel egymással a kapcsolatot. A pórul járt barátom pedig szintén csak itthon értesült ezekről a fejleményekről... Természetesen most már mint károsultak, jogi lépéseket fontolgatnak az ügyben.

Ismert még egy, télen egy-két hónapig kint dolgozott magyar fiú esete is, akinek ígért fizetéséből annyi mindent levontak, hogy végül a 900 helyett havi 300 eurót kapott kézhez munkáltatójától.

Nem tudom, mennyire férne bele az oldal profiljába egy ilyen jellegű történet, azonban úgy vélem mindenképpen megérné a transzparenciát és egy tanmesének is beillik, hogy redukált nyelvtudással, megbízva egy honfitársunk segítségében, milyen váratlan és megalázó helyzetben találhatja magát valaki...”

Nyilván a fenti történet(ek)ből nem lehet általánosítani és (remélhetőleg) a szélsőséget képviselik, de azért elgondolkodtató, mennyire oda kell figyelni, amikor az ember nekiindul - főleg, ha nem nagyon lát más esélyt, ezért kiszolgáltatott. Mit gondoltok?

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Lelassulni ehhez az életformához

Összespóroltam annyit, hogy elinduljak

Jó széllel francia partra

Semmi nem tartott vissza

Nekem ide vissza kell jönni

Meg kellene próbálni Brazíliát

Így lettünk hazátlanok

Egy nap egy óceánjárón

Önkéntes rendőrként Angliában

Kiábrándultam a magyar mentalitásból

Még időben elhagytuk Magyarországot

Dublin, te csodás!

Túl gyorsan hullott az ölembe a lehetőség

Már az ételek megvásárlása is gondot okoz