A mai poszt nagy kérdése: hogyan induljon neki valaki, aki alapvetően művészi hajlamú, és ezzel is szeretne foglalkozni? Orsi írásából az is kiderül, hogy egyelőre a konkrét tervek mintha hiányoznának – hátha ti tudtok segíteni neki.
(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)
„Úgy döntöttem, hogy szeretném megosztani éppen kialakuló terveimet az itteni közönséggel, mert azt gondolom, hogy talán ez a téma kicsit „hiánycikk” a blogon. Szóval nem emlékszem, hogy esett volna már szó művészeti jellegű foglalkozásokról – ha mégis, akkor elnézést az akkori post írójától –, úgyhogy most pótolnám ezt.
Egy vidéki egyetemen diplomáztam le grafikus/animációs filmes témában tavaly nyáron 21 évesen. Na most ez mind szép és jó, csak röhögve-sírva jöttem rá utolsó szemeszter alatt, hogy nekem mégsem kenyerem ez a rajzos dolog, ezáltal készítettem egy olyan diplomamunkát, ami zenével foglalkozott. Emiatt keveredtem át hangtechnika irányba, tehát most a BA diplomámmal újra egy gimnáziumi padban üldögélek…
Mivel ezerszer jobban érdekel a hang- és zenetechnológia, viszont itthon pár OKJ-képzésen kívül semmi esély nincs a továbbfejlődésre (illetve lenne, de sokszázezer forint), ezért fiatal lányként próbálok kaparászni ebben a hímneműekkel teli szakmában magam erejéből és egy szakképzésből.
Parallel csak megemlíteném, hogy körülbelül 8 éves korom óta szeretnék Nagy-Britanniában élni, de erre még sajnos nem volt alkalmam. Csoporttársam és legjobb barátnőm is ugyanebben a cipőben jár, ő tetoválásokkal foglalkozik és amúgy egy nagyon izgalmas, extrém személyiség kívülről-belülről egyaránt.
Irány Anglia!
Úgy döntöttünk, összefogunk és egy kis mutáns csapatot alkotva valahogy nekivágunk Angliának. Ő mint tetovátor, én meg hangtechnikus-hangosító-producer-zenei mindenes (úgyis ritkaságszámba megy ebben a szakmában a nősténylét).
Mellesleg elektronikus zenével foglalkozom, de nem ezzel az tuc-tuc-wub-wub sémával, hanem analóg szintetizátorokkal, hangszintézissel, modulációkkal, tehát szerintem a komolyabbik felével. Ez életem értelme, viszont Magyarországon kitörölhetem vele az alfelem. Hiába vannak innovatív ötleteim/ötleteink, mégsem tudjuk megvalósítani pénz, illetve érdeklődés hiányában.
Itthon egyelőre annyi a lehetőségem, hogy megrohadok egy pub hátuljában az XLR-kábelek közt éhbérért vagy egy baráti kézfogásért, és szülök kettő és fél gyereket az államnak. Enyhén könnyes szemmel nyugtáztam, miután leírtam a mondatot, hogy ha nincs szerencsém, akkor még ENNYI SE az esélyem kb., úgyhogy marad a kassza vagy árufeltöltés.
Mennénk bármikor
Ergo van cél, szerintem viszonylag egyedi életcél, viszont beleragadtunk a nagy sáros maszlagba. Mi mennénk bármikor, de a nyelvtant fel kéne frissíteni és valahogy 3-5 év szakmai tapasztalatot szerezni 3-5 hónap alatt. Még nincs meg a papírom, bár nem tudom, kint mennyit érne az. A világon a legjobb az lenne, ha kijutnék egy stúdióba vagy hangosító céghez gyakornoknak, ill. kávéhordozónak és rabszolgának (a zenei és VJ karrierről egyelőre csak nyálcsorgatva álmodozom).
Azt sejtem, hogy a kapcsolatok ebben is sikernövelő tényezők, úgyhogy most magamtól idegen 180 fokos nyelvcsapásokkal közeledek minden nagykutya felé, aki talán rendelkezik külső kontaktussal.
Mennyi esély lenne kijutni?
Mielőtt felvonnátok szemöldökötöket, azért írtam most ide, hogy esetleg a majd’ 8000 (vagy 120 ezer, ki tudja) olvasó és hasonló cipőben járó ember közül vannak-e olyanok, akik ugyanebben a témában dolgoznak, élnek vagy netán ismertek olyanokat, akik ilyen hangosemberek/tetovátorok/művészek/grafikusok Angliában, és lennének kedvesek megosztani tapasztalataikat, történeteiket, hogy milyen odakinn dolgozni, és a kis mutáns csapatunknak vajh’ mennyi esélye lehetne kijutni és saját imádott szakmánkban dolgozni… Hű, ez hosszú lett, de lényeg, hogy valamiféle véleményhalmazt szeretnék így a témában látni, fogadni a poszt alatt.
Annyira jó lenne összefogni és valami újat alkotva nekivágni a nagyvilágnak, csak azért, hogy az emberek jól érezzék magukat és ki tudjanak kapcsolni ebből a szarból, ami körülvesz minket. Tudom, hogy sokaknak ez nagyon „gyámoltalannak” hangzott, hogy választékosan fogalmazzak, de azzal is tisztában vagyok, hogy mindenki szereti a zenét, pláne az igényes zenét és van rá kapacitás, csak a lehetőségek korlátozottak kissé.
Szeretnénk mi is egy esélyt kapni, hogy másoknak is adhassunk utána.”
Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.
Olvass és szólj hozzá!
Kiderült, itt a túlélést tanítják
Most kezdem érezni, hogy megszoktuk
A gyökértelenség megviseli az ember lelkét
Nem sikerül felvenni a ritmust
Tíz dolog, amiért érdemes felmondani
Nem bántam meg, hogy belevágtunk
Az első pillanattól kezdve befogadtak
Csak sikeres magyarokkal találkoztam
Utolsó kommentek