Új hét, új élmények, ezúttal Skóciából. Ági írásának akad bőven tanulsága, ezeket majd ti úgyis kivesézitek, én csak egyet emelnék ki előzetesen: B-terv nélkül nem szabad belevágni. Minden más kiderül azonnal...

(Már több mint 8000-en vagyunk a Facebookon, gyere és csatlakozz hozzánk Te is! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, ne habozz! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Történetem Skóciáról szól. Lehet, hogy egy tipikus külföldi munkavállalói történet, de mégis kíváncsi vagyok az olvasók véleményére, ők sikernek vagy kudarcnak értékelik.

Ötvenéves fodrász nő vagyok, családos, 15 évig működtettem egy kis üzletet egy bérelt garázsban. Nem nagymenő hajszalon volt, de kedves, aranyos vendégkörrel, ami a kezdeti időszakban jó megélhetést biztosított. Érettségiztem, három szakmám van, önerőből, csak szórakozásból megtanultam németül és 6 évvel ezelőtt elkezdtem az angol nyelvet is. Van egy felnőtt, dolgozó fiam, egy sporttal foglalkozó férjem. Önálló ingatlanunk nincs, bérelt lakásban élünk, normál, átlag életet.

Sajnos az utóbbi évek gazdasági nehézségei az én vállalkozásomba is begyűrűztek, így egyre nehezebben tudtam fenntartani azt. Árat emelni nem tudtam, a költségeket beépíteni szinte lehetetlen volt már. Dolgoztam, de azon kívül, hogy volt munkahelyem, más értelme már nem volt.

Egy egyfontos érme és a barátnő

Ebben az időszakban találkoztam egy nagyon kedves, régi barátnőmmel, aki épp itthon tartózkodott 5 évi skóciai munka után. Az egyik nap egy ügyeletes „turkálós” beszerzőkörutamon voltam, amikor az egyik nagy rongyos doboz alján találtam egy sárga pénzérmét. Hopp!! Gondoltam, (mint Regős Bendegúz) most jól meggazdagszom!!! Angol 1 fontos volt. Eltettem, nem szégyellem, de nem elsősorban a meggazdagodás reményében, inkább azért mert ilyenem még nem volt.

Az ajtón kilépve botlottam bele barátnőmbe. Nagy örömködés után, beültünk egy kávéra a cukiba és kérdésekkel halmoztam el, mert rég nem találkoztunk. Tátott szájjal hallgattam, örültem annak, hogy megtalálta kint a számítását. Hirtelen megkérdezte, hogy volna–e kedvem fodrászként dolgozni Skóciában?! Beszélek–e angolul? Mondtam, neki, hogy 6 éve tanulok, de csak magamtól, otthon,” just for fun”.:) Mellesleg életemben nem éltem, dolgoztam sehol, csak itthon Magyarországon.

De a bogarat azért beültette a fülembe. Teltek-múltak a napok és egyre többet gondoltam arra, tényleg mi lenne ha kipróbálnám magam.?! A családnak is felvázoltam a dolgot, nagyon nem voltak elragadtatva. „Muszáj ez neked ? Nem vagy rákényszerítve! Nem kell neked nyakadba venni a világot, mikor itthon megvagyunk jól, nem dúskálunk, de kényelmes, szép lakásban, nyugodt életet élünk” - mondogatták.

Nekem viszont az kattogott a fejemben, hogy kipróbálhatnám az angol tudásom, tanulhatnék új technikákat, felfedezhetnék egy új világot. Barátnőm skóciai barátai segítettek megszervezni mindent. Kedves, segítőkész emberekkel ismerkedhettem meg, akiktől maximális segítséget kaptam, annak ellenére, hogy őket én személy szerint nem ismertem. Első jó pont, jó tapasztalat!! Külföldön élő, segítőkész magyarok.:D

Kell B-terv is

Egy török (!!) barber-shopban kellett egy fodrász. Aggodalmaskodó kérdéseimre (ismervén a törökök „becsületességét”) megnyugtató válaszokat adtak a barátok, minden rendben lesz, ne aggódjak, ők ott lesznek mellettem mindenben. Menjek nyugodtan, garantálni azért nem tudják a tutit, de ha nem válik be, keresünk mást, lehet váltani, nem kell megragadni az első helyen, kint könnyebben találunk munkát mint itthonról.

Szállás megoldottnak tűnt, a török tulaj felajánlotta, hogy lakhatom nála az első időben, ezen sokat tudok majd spórolni. Eszembe sem jutott, mennyire kockázatos dolog összeköltözni egy magányos, török vadidegennel, 5 km-re a segítő ismerősöktől, egy kis csendes, majdnem „halott faluban”.

A” terv volt, de most már tudom, nagy hiba volt elindulni a sokat emlegetett B-terv nélkül. Az első hónapra, a betanulásra heti 200 fontot ígért, a következő időszakra pedig heti 300-400 fontot, attól függően, hogy haladok a fejlődésben - munkatempó, nyelv, skót akcentus, az új hajvágási technikák elsajátításában.

Ígérete szerint később én az új női salonba kerültem volna. Jó tervnek tűnt, de sajnos sok hibaszázalék volt benne, mint utólag kiderült. Stresszes repülés után (életemben először ültem repülőn és nagyon féltem) megérkeztem, kedvesen fogadtak, kicsit borongós időben de tágra nyílt szemmel néztem Edinburgh-t, a repteret, az embereket, a nagyon zöld füvet, a sok édes kis nyuszit mindenfelé. Tetszett, amit láttam!

Beindult a szekér

Az első találkozáskor konstatáltam, lesznek nyelvi nehézségeim, hiszen én angolra készültem, nem skót speciális akcentusra!!!! Nem értettem semmit!! Másnap már beálltam dolgozni, minden idegszálamat vevőre állítottam és ittam az új dolgokat.

Gyorsan meg akartam tanulni mindent, bebizonyítani mindenkinek, hogy alkalmas vagyok a feladatra, meg tudom csinálni. Beindult a szekér! Napról–napra jobb lett a szövegértésem, a beszédem, a mondatszerkesztésem, minden szabad percben hónom alatt volt a nyelvkönyv.

A munka tetszett, látszott, hogy lesz borravaló, a skótok nem is skótok!!! Kedvesek, segítőkészek, előítéletmentesek, kifejezetten mosolygósra vált az arcuk, amikor megtudták, hogy én nem lengyel vagyok, hanem magyar. A munka része rendben volt tehát, klasszul felszerelt salonban, egy gyönyörű skót-török lánnyal és egy pigmeus, villogó szemű indiai ördögfiókaszerű kollégával dolgoztam együtt.:D

A munkaidőm reggel 8.30-tól este 6-ig, csütörtökön este 7-ig volt. Kezdetben heti 2 szabadnapom volt, ez csak 2 hétig tartott, utána megbeszéltük, ha kicsivel több pénzt akarok keresni, dolgozhatok heti 6 napot is. Mondtam OK!

Kezdődnek a problémák

A következő héten már csak 1 napom volt off és ugyanúgy 200 fontot kaptam. Itt kezdődtek a problémák, mert megkérdeztem, miért…és mikor lesz szerződésem, mert már eltelt 1 hónap. Az első héten elintéztük a bankszámlát, a jobcenterben az NIno-t, ami a munkavállaláshoz kötelező. A bankban kb. 10 perc alatt megvolt minden, kedves, mosolygós előzékeny hivatalnok, dombornyomott bankkártya igénylés, amiért itt bizony nem kell 6-7 ezer forintot fizetni.

A lényeg, a török természetesen nem jelentett be, 3,5 hónapig dolgoztam nála, minden nap hazudott valamit. Minden tipikus eszközt bevetett, megfélemlítés, kiszolgáltatottság kihasználása. A szerencse az volt, hogy a heti 200 fontot mindig pontosan megkaptam, de heti 60 órát dolgoztam, tudtam, hogy többet kellene kapnom.

Ha hivatalosan bejelent, akkor kötelezően ki kellett volna fizetnie a hivatalos munkabéremet. Nyilvánvaló volt, hogy eszében sincs. Elkezdtünk keresgélni új munkahelyet, addig viszont ott kellett dolgoznom, hogy legyen rendszeres heti bevételem.

Közben elköltöztem a töröktől, mert az esténként elfogyasztott whiskey hatására próbált rendszeresen közeledni, már féltem tőle, nem éreztem magam biztonságban. Egy magyar sráccal közösen béreltünk egy lakást. A kezdeti időben minden rendben volt, rendes pasinak tűnt. Kicsit ivós, kicsit füvezős volt, de nem zavartuk egymás köreit.

Sajnos a szilveszterre meghívott vendégei közül valaki bejárkált a (nem zárható) szobámba és pár dolgot ellopott. Mikor ezt szóvá tettem, ő volt megsértődve és kitette a szűrömet. Gyorsan felmértem a helyzetemet munka és lakhatás kérdésében is. Tudtam, hogy a töröknél addig dolgozom, amíg nem találok új, jobb munkát, vagy ameddig fizikailag bírom a heti 60 órát. Feladni semmiképpen nem akartam, megfutamodni szintén nem, csak azért mert az első nekifutás nem sikerült túl jól. Ráadásul még Skóciából semmit nem láttam.

Összeroppantam

Közben a férjem foglalt repülőjegyet dec. 22.-ére, jött, hogy együtt karácsonyozzunk. Nagyon örültem, de ekkor már fizikai teljesítőképességem határait súroltam. A monotonitás, a terhelés-pihenés egyensúlyának felborulása oda vezetett, hogy dec.15-én alig tudtam hazamenni, annyira elkészültem fizikailag. Összeroppantam, sírógörcs, pánik, telefonok, döntés. Nem megy, nem bírom ezt a munkatempót így.

Másnap bementem, felvettem az utolsó heti fizetésem és szó nélkül távoztam. Úgy gondoltam, annyira leszek fair amennyire velem voltak. Döntésemben mindenki támogatott. Nem minden áron kell helytállni, nem kell lezúzni magad. Tovább kell lépni és nem megijedni. Ezután tudtam felfedezni Skóciát. Szabad lettem, pihenhettem, pénzem volt, indulhatott a felfedezés! Íme, amit láttam e rövid idő alatt!

Ilyenek a skótok

Soha, egyetlen egyszer sem éreztették a skót emberek, hogy idegen vagyok. Kedvesek, segítőkészek, viccesek, van humoruk, nem kicsinyesek, nyitottak. Szeretik a magyarokat és nagyra becsülik a munkatempónkat, szakmai tudásunkat, becsületességünket, helytállásunkat.

Az életstílusuk laza, sokat dolgoznak, aki dolgozik az megél, el tudja tartani a családját, shoppingolnak, vásárolnak, költik a pénzüket. Sima hétköznapon is dugig vannak a bevásárlóközpontok, hatalmasra tömött bevásárlókocsikkal állnak türelmesen a pénztáraknál. Szakadó esőben, hideg metsző szélben, kipirosodott bőrrel, rövid ujjú pólóban, sportcipőben futva mennek dolgozni néhányan, mások bundasapkában, hótaposóban, karolják lábujjas-papucsos feleségüket.:D

Láttam, fiatal házaspárt, babakocsival, apuka-anyuka vastagon felöltözve az esős-szeles időben, a baba rövid ujjú rugdalózóban volt, a kocsin nem volt esővédő fólia, ezért időnként megálltak és kiöntötték a kocsiból a vizet:DDD Fiatal lányok hihetetlen hajszínekkel, vastagon bepúderozva, zsíros hajjal, de a fejükön csillogó köves hajmasnival, melegítőalsóban lakkridiküllel.

Természetesen csak én bámultam meg, senki más. Mindenki azt csinál, amit akar, úgy néz ki, ahogy akar. Elfogadóak, befogadóak mindenre. Az adójuk ott marad, ahova befizetik, ezért megkapnak mindent, minden értük van. Vasútállomások pl. a városközpontokban, hogy ne kelljen gyalogolni az utasnak, így a vasút kihasználtsága maximális, de álló jegyet nem adnak el, mert te fizetsz, ők szolgáltatnak, tehát neked jár az ülőhely. Ez a tipikus mentalitás!

Ha van pénzed és meg akarsz venni valamit, meg tudod tenni. Minden kapható, a legnagyobb hülyeség is, amit kitalálsz, mert nem engedhetik meg maguknak, hogy te pénzt akarsz költeni de nem tudod megtenni, mert épp az nincs amire vágysz, tehát minden kapható!!!

Ha ügyes vagy, jól kijössz

A bolti árak egyébként nagyon közel vannak a magyar árakhoz. Kisebb –nagyobb eltérések persze vannak, de nem jelentős. Ha ügyes vagy, a kaján pl tudsz spórolni. Ha főzöl, több napra van minőségi kajád, 10-15 fontból én jó pár napig eléldegéltem. Persze minden relatív, mert a kulcskérdés az, ki miért ment ki külföldre. Ha vásárolsz, költöd a pénzt, ruha, cipő, parfüm, utazgatások, pubok, lakást fizetsz, akkor hamar elfogy amit megkeresel és nem sokat tudsz félretenni.

Én nem akartam a 8. csizmát, meg a 10. pulóvert megvenni, mert van elég, nem kell több. Ha hasonló szerényen élsz mint itthon, dolgozol, munka után pihensz, néha összejössz a barátokkal, nem nyomorgatva magad, de takarékosan, odafigyelve tudsz félretenni még a drága lakásbérlés mellett is.

A közlekedés szervezett, jól működik. Nem túl olcsó de nem túl drága. Praktikus azonban, ha megpróbálsz lakást bérelni a munkahelyedhez közel, hogy megspórold a buszt. Nekem ez havi 100 fontot jelentett, 8 percet kellett csak gyalogolnom munkába menet. A balos közlekedés nem zavart, én nem vezetek, de konzekvensen össze-vissza tekingettem minden irányba a gyalogátkelőknél.:D

Az időjárás szeles, esős, borongós. A hőmérséklet télen magasabb mint nálunk az óceáni éghajlat miatt..Engem cseppet sem zavart. Hal horoszkóppal esőimádó vagyok. Kapucnis kabát kötelező, az esernyő csak szélmentes esőben funkcionál. Mindig olyan idő van, amilyen az égbolt feletted az adott pillanatban. De ez gyorsan változik, mert a légmozgás fenn gyors, a felhők ezerrel mennek.

Ha koromfekete van épp feletted, akkor zuhog, de ha már látsz egy kék szakaszt, akkor hamarosan kisüt a nap pár percre. Mindig nézd az eget !!:D Egyébként van pár alapvető központi téma: időjárás>weather, raining, cold or hot, are you busy or not too busy today ??:D

Számomra ami furcsa volt, mint halimádó arra számítottam, éjjel nappal halat hallal fogok enni, miután Skóciát víz veszi körbe. Gondoltam, a boltok dugig lesznek finomabbnál -finomabb halakkal. Van valóban, de nem túl sok, nem túl nagyok a halas standok a boltokban, és a választék sem olyan őrületes, ráadásul nagyon drága. Ettem halat persze, de csak kétszer.

A lazac a tipikus többnyire, fagyasztva is kapsz többfajtát, a halstandokon vettem 2 db valami jókinézetűt, aminek darabja volt 4 font. A fish&chipset megkóstoltam. Nekem nem jött be mert birkahurka és égett olaj ízű volt. Én Stirlingben laktam, kedves város, nem túl nagy, nem túl kicsi, nekem pont jó méret volt.:)))

Valami mélyen belém ívódott

Közel van Edinburgh, Glasgow, mindkét nagyváros gyönyörű, remek kirándulóhely, egy útikönyvvel a kezedben pedig lebilincselő részleteket tudsz meg a történelmükről is, miközben épp azon a helyen állsz.

Sikerült az óceánt is látnom e rövid idő alatt, köszönet érte a kinti magyar barátaimnak. Káprázatos, gyönyörű és hatalmas. St. Andrew kedves és hangulatos város, egyetemestől, golfpályástól mindenestől. Várak, kastélyok, ódon romok, komor de mégis hívogató dombok, hegyek, földszínek, a barna-fekete-zöld színvariációk mind mind rabul ejtettek. És még valami... egy érzés bennem... amit még nem tudtam megfejteni...

Valami, ami mélyen belém ívódott Skóciából, megfejthetetlen érzés, olyan szerelemféle… visszavágyás, egyfajta „összeszorul a torkom” érzés, amikor Skóciárol hallok, látok, olvasok és könnybe lábad a szemem…

Bármi is történt az elmúlt időszakban velem, jó és rossz, egyértelművé teszi számomra, hogy több lettem, nyitottabbá váltam és elfogadóbbá. Skóciától többet kaptam mint adtam. Magammal hoztam a „Scottish powert”, azt az erőt és büszkeséget ami a skót emberek nagy kincse.

Jelenleg itthon vagyok, nem sikerült fodrászként munkát találnom Stirlingben. De álmomban gyakran Skóciát járom...”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

A nők bajszától a zöld borig

Úgy éreztem, többre vagyok hivatott

Két otthonom van, de egy hazám

Egy londoni zsidó pékség titkai

Kihasználtuk az ölünkbe hullott lehetőséget

Különösen szerencsések vagyunk

Az angol menedzser és a fakír

Hogyan béreljünk lakást?

Miért jó Genfben?

Belekóstoltam az igazi függetlenségbe

Nagyon haragszom Magyarországra

Fojtogatónak érzem ezt a légkört

Érzékeltették, mi csak külföldiek vagyunk