Kisebb szünet után visszatérünk az amerikai iskolákba, ezúttal azonban az általános után jöjjenek a gimnáziumok! Kalauzunk ismét Zsuzsa, aki saját tapasztalatból is ír, és egy egészen részletes tájékoztatót állított össze – nem csak érintetteknek.

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com)

Előző posztom folytatásaként most következzenek a középiskolával és magánoktatással kapcsolatos tapasztalataink. Itt is ki kell emelnem, hogy a kép nem lehet teljes, hiszen személyes élményekre épül, de némi képet lehet azért alkotni az amerikai, és ezen belül a kaliforniai viszonyokról.

Az amerikai szülők, akárcsak a magyarok, éppúgy törik a fejüket, és sokszor tanácstalanok azzal kapcsolatban, vajon milyen típusú oktatás a legmegfelelőbb csemetéjük számára. Természetesen a pénzügyi helyzet némileg behatárolja a lehetőségeket.

Ezen túlmenően azonban más szempontokat is figyelembe kell venni. Egy 2009-es felmérés szerint minden 4. szülő fontolgatja, hogy iskolát vált: államiból magánintézménybe, vagy fordítva. Az összehasonlítás nem könnyű, hiszen teljesen eltérő rendszerű intézményekről van szó. De miben is különböznek?

Finanszírozás

Az állami iskolák – ezt, ugye, nem volt nehéz kitalálni – finanszírozása a helyi, ill. állami és szövetségi adókon alapul. Az ingatlanadó közel 50%-a (ez nagy átlag, államonként, városonként más lehet a konkrét adat) az állami általános és középiskolák büdzséjét hivatott támogatni. Sajnos ez is, mint mindenhol, politika-függő. Amikor meg kell húzni a nadrágszijat, az oktatás gyakran az első, amely ezt megérzi. Pedagógus létszám csökkentése, kevesebb juttatás, lelassult infrastrukturális fejlesztés a következmény.

A magániskolák ezzel ellentétben saját maguk fenntartói. Bevételük egy részét a tandíjak képezik, ezen kívül a különböző támogatások, adományok útján befolyt összeg az, amiből gazdálkodniuk kell. A magánintézmények átlagos éves tandíja széles skálán mozog: pár ezer dollártól a több tízezerig.

Az egyházi gondozásban lévők általában olcsóbbak (6-8.000$ középiskolában), míg mondjuk egy bentlakásos elit középiskola akár 30-40.000$ is lehet. (Személyes adalék: a mi iskolánkban az éves, átlagos tandíj kb. 10.000$.)

Az önfenntartás előnye, hogy a magániskolák nem függenek az állami szabályozóktól, a bürokráciától (igen, itt is van). Nincs fejkvóta, amely alapján kapják a támogatást, így nem kell minél több gyereket bezsúfolni egy osztályba stb. Az iskolák maguk szabhatják meg a tananyagot, így jobban specializálódhatnak. Ez utóbbihoz hozzá kell tennem, hogy léteznek ún. magnet és charter állami iskolák, amelyek bizonyos szinten specializálódott intézmények, tehát azért nem lehetetlen egy jó képességű, de rosszabb anyagi körülmények között élő fiatal számára a színvonalas oktatásban való részvétel.

A gyerekek

Az állami iskolákba jog szerint mindenkit fel kell venni. Általános iskola esetén ez gyakorlatilag nem jelent többet, mint kitölteni egy jelentkezési lapot, középiskolában előfordulhat valamennyi szűrés a tanulmányi eredmény alapján. A magániskolák ezzel szemben különböző szóbeli vagy írásbeli felvételi vizsgát írhatnak elő, esetleg etnikum v. vallás alapján válogatnak (attól függően, ki az iskola fenntartója). Ebből adódóan eleve egy bizonyos mikrokörnyezetbe kerül a tanuló, ami a későbbiekben meghatározó a tanulmányi előmenetel ill. szocializáció szempontjából.

Pedagógusok és tananyag

Ez is egy érdekes összehasonlítás. Az állami iskolák pedagógusainak mind az adott állam által hitelesített és elfogadott diplomával kell rendelkezniük. Ugyanakkor magániskolák esetén ez nem feltétel. Persze nem azt jelenti, hogy ezek a tanárok kevésbé képzettek lennének.

Az intézmény érdeke, hogy minél színvonalasabb oktatást biztosítson, mert ez döntő érv, amikor a szülők iskolát választanak. Tananyag esetén is hasonló a helyzet. Az állami iskolák egy egységes, államilag standardizált keret tanterv alapján oktatnak, míg a magániskolák szabad kezet kapnak e téren. Teljesen az iskola profiljától függ, milyen tárgyakat, és milyen színvonalon tanítanak.

Rögtön felmerülhet bennetek a kérdés, hogy akkor mi a helyzet az érettségivel és az egyetemi, főiskolai felvételikkel? Hogyan lehet a tudást felmérni, ha nem ugyanazt tanulják a diákok? Nos, a felsőoktatási intézmények előírják, hogy bizonyos tantárgyakból mennyi kreditre van szükség, így a magániskolák ezt figyelembe véve állítják össze az iskolai választható tantárgyak listáját.

Nézzük, mit és mennyit is kell tanulni, ha középiskolai végzettséget igazoló diplomát szeretne valaki. A lista előtt egy kis háttér: a középiskolákban kötelező és választható tantárgyak vannak (kicsit hasonlít a mi fakultációnkra – ha még így nevezik...régen voltam középiskolás...). Az alaptárgyakon kívűl (angol, matek, természettudomány, társadalomtudomány) iskolánként különböző egyéb tárgyakat lehet felvenni.

Angol – 3 év

Matematika – 2 év (ebből 1 év algebra – jellemzően külön félévben tanítják az algebrát, geometriát)

Természettudomány – 2 év (ebben kell lenni biológiának és fizikának)

Társadalomtudomány – 3 év (ebben kell lenni amerikai történelemnek, világtörténelemnek és földrajznak, egy szemeszter állam-és állampolgári ismeretnek, és egy szemeszter gazdaságtannak)

Idegen nyelv v. képző- ill. előadó-művészet – 1 év

Testnevelés – 2 év (sokszor az iskola utáni sport is beleszámít, tehát nem feltétlenül “tornaórára” kell gondolni). Ahogy az előző posztban is említettem, az amerikai diákok körében roppant népszerű az iskolán kívüli sport – érthetően, hiszen ezzel kiváltják a torna órát, így annyival is kevesebb órájuk van az órarendben.

A legnépszerűbb sportok: amerikai futball (nem véletlen), kosárlabda, röplabda, európai foci (sok lánycsapat van!), softball (az amerikai focihoz hasonló, sok lány játssza), atlétika, tenisz stb. Iskolánként változó a kínálat.

Érdemes előre tervezni

A fenti lista kaliforniai állami standard minimum a középiskola elvégzéséhez. Ha egy diák a középiskola után tovább szeretne tanulni, érdemes jó előre (akár már 9. osztályban) tájékozódni arról, hogy az adott felsőoktatási intézményben mik a felvételi követelmények. Ennek alapján választ a diák tárgya(ka)t.

A magániskolák nagyon gyakran kifejezetten egyetemi előkészítő jellegű intézmények. Több emelt szintű tantárgy felvételére van lehetőség. Ezek az ún. honors, ill. AP (advanced placement) class-ok, amelyek elvégzése az adott tárgyból akár egyetemi creditet is jelenthet, ill. magasabb pontszámmal számít a felvételibe.

Az egyetemi, főiskolai felvételi teszt az SAT (régebben a Scholastic Assessment Test rövidítése volt, mára ezt nem használják). Ez egy standardizált írásbeli teszt (végre valami egységes...), amelyben angol szövegértés, fogalmazás (adott témában esszé írás), és matematika szerepel, 12. osztályban teszik le. A teszt 4 órás, és inkább általános tudást, logikus gondolkodást mér, mint lexikális tudást. Fizetni kell érte (jelenleg 49$, ha valaki számára nehézséget jelent ennek kifizetése, lehet kérni a díj elengedését), és többször ismételhető. A legjobb eredményt számítják be a felvételibe.

Állami iskola vs magániskola

Állami iskola = Problémás kamaszok, erőszak?

Magániskola = sznob, elkényeztetett milliárdos csemeték?

Ez a sztereotípia él bennünk, mert a filmek általában ezt a benyomást keltik. A kép sokkal árnyaltabb, bár hozzá kell tenni, hogy minden sztereotípiának van valami valóságalapja.

A két iskolatípus valahol az amerikai társadalom kicsiben...Akárcsak a nagybetűs életben, az iskolákban is jelen van bizonyos előítélet egymás iránt. Egy állami iskolába járó kamasz általában azt gondolja, hogy mindenki, aki magániskolába jár, elkényeztetett milliomos csemete, akit a szülei benyomtak egy elit helyre. A plebejus önérzet mögött talán egy kis irigység bújik meg, esetleg önbizalom hiány, arra gondolva, hogy a privát oktatás csak a nagyon „okosak” számára elérhető.

A magániskolákban tanuló diákoknak hasonlóképpen előítéleik vannak. Szerintük az állami oktatásban a legtöbb gyerek „don’t have class” (leegyszerűsítve: nem volt “gyerekszobájuk”), durvák, legtöbbjük problémás családi háttérrel rendelkezik stb. Aztán ha esetleg találkoznak, és jobban megismerik egymást, rájönnek, hogy nem is olyan rossz a helyzet.

Személyes tapasztalat

Ahogy említettem, nagyobbik lányom egy keresztény magániskola végzőse idén. (Ez itt a reklám helye.) Számunkra az elsődleges az volt, hogy színvonalas oktatást, és megfelelő környezetet találjunk. Több ismerősünk, barátunk gyerekei is ebbe az iskolába jártak/járnak, és jó véleménnyel voltak róla, ezért döntöttünk mellette.

Emlékszem, amikor először látogattunk oda, az első benyomás az volt, hogy milyen szerencsések azok a gyerekek, akik idejárnak: nincsenek bezárva egy több emeletes sivár kőépületbe. Az iskola több épületből áll (egyébként ez jellemző a kertvárosi iskolákra, ahol nagyobb tér van), sok zöld területtel, körben dombokkal, ahol időnként őzek sétálgatnak…szinte idilli kép fogadott minket. (Aki kiváncsi, tehet egy virtuális látogatást itt.)

A légkör is nagyon barátságos, mivel nem túl zsúfolt az iskola (kb. 1000 gyerek 12 évfolyamon), a tanárok jobban tudnak személyes kapcsolatot kialakítani a diákokkal. Alapvetően nyitottak, és rugalmasak. Egy példa: építkezni kezdtünk, így meg kell húznunk a nadrágszíjat, és a havi költségvetésünket módosítani.

Az iskola az utóbbi pár évben megemelte a tandíjat, mert a mostani nehezebb gazdasági helyzet miatt itt is többen arra kényszerültek, hogy állami iskolába iratkozzanak át, így bevételtől esik el az intézmény. Az igazgatónak őszintén elmondtuk, hogy az előző évben fizetett tandíj összegét tudjuk csak finanszírozni. Erre ő nem azt mondta, hogy akkor sajnos, meg kell válnunk egymástól, hanem elfogadta, és a különbözetet az iskola pénzügyi támogatásként adja. Ez mutatja az egészséges üzleti gondolkodást – tanulhatnánk e téren még…

Csak digitálisan

Pedagógus múltam visszaköszönő emlékei között van a sok adminisztráció, többek között ellenőrzők aláírása stb. Nos, a 21. században már minden elektronikusan működik. A diákok előmenetelét a szülők az iskola honlapján nézhetik meg. Minden gyerek (és szülő) év elején kap egy kódot, amellyel elérhető az oldal.

Nincs több szülői aláírás-hamisítás, “jaj, elfelejtettem beírni a jegyet” kifogás. Nemcsak a jegyek, hanem az órarend, a házi feladat lista és sok egyéb is elérhető a neten. Sokszor a házi feladatot is emailben kell beküldeni a tanárnak. A lányomnak ez elég nagy minőségi ugrás volt az otthoni viszonyokhoz képest.

Mi volt még más, mint Magyarországon? Sok minden…Nincsenek osztályok és osztályfőnök, hanem az egyetemi rendszerhez hasonlóan az azonos tantárgyat tanulók kerülnek egy csoportba. Ennek hátránya, hogy nem mindig tudnak olyan szoros barátságok kialakulni (legalábbis iskolai keretek között), mint egy 4 évig együtt levő osztály esetén. Előnye viszont, hogy több évfolyamtársat meg lehet ismerni.

Cafeteria, egyenruha és egy kis szumó

A tantárgy választás is újdonság volt számunkra. Lányomnak felcsillant a szeme az emelt szintű európai történelem láttán…előnyben volt a többiekkel szemben, így természetesnek vettem, hogy A-t kapott belőle (nem 5-1, hanem A-F az értékelés)

Nincs “menza” az otthoni értelemben, de van cafeteria, ahol lehet válogatni a pénztárcád méretétől függően. Sokan otthonról visznek ebédet, és mikróban felmelegítik. Az egyenruha szintén újdonság volt, roppant praktikus, mert nincs a reggeli “mit vegyek fel” dilemma. És természetesen a filmekből már olyan jól ismert “locker”, iskolai szekrény, amit mindenki egyéni ízlésének megfelelően kidekorál.

Végezetül pedig egy szösszenet az iskola életéből. Minden évben megrendezik a “Sumo Slam” elnevezésű, roppant népszerű “viadalt”, amin a tanárok ill. egyéb iskolai alkalmazottak szumósoknak öltözve küzdenek meg egymással az iskola tornacsarnokában, sok száz lelkes szurkoló szeme előtt. Az iskola “video production” tantárgyat tanuló diákjai rendszeresen készítenek beharangozót. Íme, az egyik:

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kanada, Kanári-szigetek, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország,  Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

A pusztuló ország miatt megyünk el

Ami megdöbbentő Bécsben

Anglia nyitottan, lélekkel

Hogyan készüljünk fel Angliára?

Aki itt nem találja fel magát, az sehol!

Durva francia kasztrendszer és multikulti

A fél életem levittem a kuka mellé

A hely maga volt a pokol

Így lettünk modern kalandozó magyarok

Azonnal elkezdtem beilleszkedni

Gyerekrablások, kutyahús – és mégis csodálatos

A szerelem sokszor nem elég

Amikor már ép ésszel nem lehet felfogni