A tegnapi, elsöprő sikerű poszt után ma (jó szokásunkhoz híven...) teljesen más téma jön. Ausztriai országfelelősünk, Franciska ugyanis leírta, hogyan telik egy nap egy kinti hotelben – a szobalány és a recepciós szemszögéből. Az ötlet szerintem nagyszerű, úgyhogy ha kedvet kaptok, örülnék, ha leírnátok, nektek hogyan és mivel telik egy napotok. Ennél jobb és részletesebb infó aligha kell...

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Ausztriában a szállodák legnagyobb része családi tulajdonban van. A legtöbb szálloda 10 és 50 szoba közötti, tehát nem azokat a tipikus több száz szobás házakat kell elképzelni hatalmas éttermekkel és kiszolgálóm létesítményekkel.

A családi tulajdonnak bizony megvannak a maga árnyoldalai. Általában mind a tulaj, mind a családtagok bent élnek és dolgoznak a szállodában. Ez alapfelállásban os általában minimum 2-5 fő.

Jellemzően vannak a kicsit idősebb szülők, aztán persze gyerekek, nekik férjük / felségük, és az ő gyerekeik (azaz az unokák). Ez ugye a normális 1-2 helyett kapásból 3-5 főnök.

A legjobb persze, amikor családon belül sincsen egyetértés, döntse el az ember, hogy akkor most kinek az utasítását hajtsa végre...:) A legtöbb családtag aktívan dolgozik a szállodákban, általában ők végzik az értékesítést, ők csinálják a tipikus back office munkákat (könyvelés, bérszámfejtés, megrendelések, stb.). Sok helyen látni a recepción és a konyhafőnöki pozícióban is családtagot.

Mindebből kitetszik, hogy ha az ember például szobalányként, vagy pincérként dolgozik egy ilyen helyen, akkor nem túl sok előrelépési lehetősége van. És mivel a szállodák nagy része családi, erre elég nagy az esélye.

Ha egy kicsit nagyobb szállodába kerülünk, talán egyszer lehet belőlünk főpincér vagy gondnoknő. Nekem már volt szerencsém több családi szállodát is megismerni közelről, az sem ritka, ha a család ruháját a szobalányok mossák és vasalják, vagy a lakásukat is ők takarítják.

A másik fontos dolog a tulajdonviszonyok mellett, hogy milyen is egy-egy munkakör, mit foglal magába. Szezonhelyeken sajnos a legritkább esetben fordul elő, hogy reggel nyolckor bemegyek az irodába és délután négykor leteszem a tollat. Biztosan van ilyen, csak még nekem nem volt hozzá szerencsém. :)

A szobalány

Reggel 7-re mentünk. Először a közös helyiségeket (WC-k, bejárat, folyosók) takarítottuk fel, aztán a mosókonyhán mosás, vasalás, hajtogatás. Körülbelül 9 óra körül lehetett indulni szobákat csinálni, szombati nagy elutazáskor volt olyan, hogy 30-40 szoba jutott két főre.

Jó esetben, ha délután 3 körül végeztünk, elmehettünk Zimmerstunde-ra, vagyis pihenni egy kicsit. Aztán este 7 körül vissza, szintén mosás-vasalás-hajtogatás, illetve a komplett wellness-részleg (medence, szaunák, stb.). Ezen felül esténként 1-2 ember besegít az étteremben evőeszközt polírozni.

Ha a tulajdonosnak több szállodája vagy apartmanháza van, akkor ott is kell segíteni. Ez minimum 9-10 óra egy nap, de sok munka esetén akár 14-16 is (nem mindig sikerül beiktatni a délutáni pihenést). Olyan is megesett, hogy reggel 7-től este 9-ig kellett dolgozni, majd amikor hullafáradtan beálltam a zuhany alá fél 10-kor, akkor a főnök még bekopogtatott, hogy extra érkezők vannak, le kell menni, megcsinálni 1-2 szobát. És akkor bizony le kell menni, szó nélkül.

Ugyanez a helyzet, ha este 10-kor derül ki, hogy kell még egy pótágy vagy egy babaágy. De ha peches az ember, akkor este 9-kor azzal kopogtatnak, hogy valaki odahányt a recepcióra. Sajnos személyes tapasztalat. :)

A recepciós

Nézzünk akkor egy kicsit jobb pozíciót, a recepciósét! Szintén reggel 7-kor indul a nap. Kinyomtatok minden listát, amiből aztán a szobalányok, szakácsok, pincérek dolgoznak. Nem árt pontosnak lenni, nem mindegy, hogy 15 vagy 50 főre főznek vacsorát.

Bemegyek a konyhába, megsütöm a péksüteményeket és előkészítem, kipakolom a reggelit a szobalánnyal. Aztán lereggeliztetünk. Akár 50 főt is. Közben ha valaki csenget a recepción, akkor mosolyogva megjelenek és segítek neki, vagy lefizettetem.

Amikor 10 órakor vége a reggelinek, felterítek vacsorára. Aztán beülök az irodába és megválaszolgatom a leveleket, emaileket (németül, angolul és magyarul), felveszem a foglalásokat, ajánlatot küldök, csinálom a könyvelést, ez is gyakran feladat a recepción.

Közben persze eligazítom a vendégeket, ha gondjuk vagy kérdésük van, fogadom az új érkezőket (akár 40-50 főt is). Ha nagyon sok elutazó van, felmegyek és segítek szobát takarítani a szobalánynak.

Este 6-tól indul a vacsora. Beállok a pultba és a beküldött italrendeléseket én készítem össze. Majd a behozott poharakat elmosom géppel és elpolírozom. Ez úgy 9-ig tart. Aztán segítek felteríteni reggelire, majd evőeszközt polírozni. Este 10 körül vége a napnak.

Természetesen az ügyeletes mobiltelefon mindig nálam van, ha esetleg hajnalban érkezne egy vendég, vagy valakinek az éjszaka közepén lenne kedve érdeklődni a szobaárak iránt (szerencsére azért utóbbi nem mindennapos, de többször előfordult).

Ha zenés est, vagy más rendezvény van, vagy csak nagyon sokan vannak, akkor ez az egész akár éjfélig is elhúzódhat. Szilveszterkor pedig hajnali 4-5-ig. De szerencsére szilveszter csak egyszer van egy évben. :) Mindemellett néha be kell segíteni a konyhában tálalni vagy mosogatni, bár ez csak ritkán fordul elő.

Mindez 15 óra munka. És mindez akár hetente négyszer-ötször. A többi napon csak délután 1-től 10-ig, vagy reggel 7-től 4-5-ig. Ha nagyon kevesen vannak, akkor csak reggel 7-től délután 3-ig, de az nem túl gyakori. A szabadnap az ritka. Nekem a rekord 60 nap szabadnap nélkül, egy szezon (négy hónap) 6 szabadnappal.

Szóval a dolog nem igazán arról szól, hogy szép ruhában napi 8 órát mosolygok a recepciós pult mögött. A legtöbb hotelben nincs külön értékesítés és recepció, a recepciós dolga a levelezés és a foglalási rendszerek kezelése.

Ugyanez a bécsi belvárosban

A szezonszálloda után nézzük a fővárost, Bécset! Gästehaus a belvárosban, max. 70 fő, a Mariahilfer Straße mellett: csak két műszak, 7-15 és 15-23. A reggeli műszakban szintén feladat a reggeliztetés, majd a konyha kitakarítása és a következő napra a reggeli tálak előkészítése.

Ezután az étterem kitakarítása, az összes tányér, stb. elmosogatása és elpakolása. Majd szintén a levelezés, illetve adott esetben segíteni a szobalányoknak.

A különbség annyi, hogy nincs túlóra. Nyolc óra után jön a váltás, irány haza és fix a heti két szabadnap. Hangsúlyoznám, ez mind saját tapasztalat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden egyes helyen így működik, lehet, hogy csak én fogom ki mindig az ilyen helyeket. :) Egy biztos, nagyon meg kell dolgozni itt is a fizetésért."

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Összecsomagoltuk az életünket 

Maguk sem tudják, mire vállalkoztak

Gatyában és papucsban Madridban

Magadra számíthatsz, senki másra

Képtelen lennék távkapcsolatban élni

A belfasti kaland

Közölték, hogy nem beszélek elég jól magyarul

Párhuzamos történet, avagy a nyelvet nem szabad feladni

Az örök napsütés városa

Totális diktatúra a munkahelyen

Mit tudnak rólunk külföldön?

A kritikus három hónap

Most is mehetnékem van

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)