Ki gondolta volna, hogy az ír-angol ellentétektől hírhedtté vált Belfast mára egy egészen nyugodt, kellemes hellyé vált – persze akkor, ha az ember észnél van. Mai szerzőnk, Sck Joe onnan küldte el írását, fogadjátok szeretettel, szóljatok hozzá (és nézzétek meg a képeket, melyeket ő küldött, ezért külön köszönet)!

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

"Belfast, Észak-Íroszág. Nem éppen kecsegtető hely első hallásra. A legtöbb embernek mi ugrik be először? IRA, polgárháború, robbantások, terrorizmus, rossz idő. Szóval nem egy álom úticél. Én mégis itt élek másfél éve.

Azt írom le nektek, amivel én találkoztam ezen időszak alatt. A cikket két részre osztottam. Az eleje főleg azoknak érdekes, akik most ki akarnak jönni külföldre, a második része meg inkább a helyi sajátosságokról és a saját tapasztalataimról szól. Mivel ezt nem tudtam egy cikkben mind leírni, ezért, ha tetszik az írás, akkor szívesen folytatom.

Kezdjük az elején. 31 éves koromig úgy gondoltam, hogy nem megyek külföldre, pedig az eredeti szakmám, amiben 10 évet dolgoztam, pincér. És mint tudjuk, a szakképzett pincéreknek aránylag sok lehetősége van külföldre menni dolgozni.

De az élet másképpen alakította. Az utóbbi pár évben az építőiparban tevékenykedtem, ami eléggé rottyra ment 2010 környékén. Egy körbetartozásos történet végén elfogyott a cég alatt a talaj ahol dolgoztam. Ekkor jött az ötlet, hogy irány külföld, most, vagy soha.

Mivel sok ismerősöm van aki külföldön él, ezért többféle tapasztalattal találkoztam, volt aki utálta, volt aki nem, volt aki „A”-t mondott, volt aki „B”-t. Kb. 2 hónap kutatás után bukkantam rá a lehetőségre egy régi barátom személyében. Ő akkor már 3 éve élt itt és tudott segíteni melót szerezni a régi szakmámban, sőt szobát is intézett egy másik magyar srácnál. Mindezek mellett biztosított arról, hogy segít elintézni a hivatalos papírokat is. Így indult a belfasti kaland.

Jó ismerős nélkül nehéz

Tudom, hogy sokadik vagyok, aki leírja, de egy jó, megbízható ismerős nélkül rohadt nehéz bármit is elintézni. Sok szigorítás történt az utóbbi időkben és munkát is sokkal nehezebb találni, nyelvtudás nélkül meg szinte lehetetlen.

Ez akkor került felszínre, mikor a barátnőm utánam jött és neki igen nehéz volt melót találni, ugyanis több mint 10 éve tanult utoljára angolul, akkor is csak pár évig. Szóval a nyelv igen fontos.

Érdemes észben tartani azoknak, akik Nagy-Britanniába készülnek, hogy most itt is gond a munkanélküliség, persze nem úgy mint otthon, de már nem kapni úgy melót, ha csak besétálsz valahova. A munkahelyi igazolás meg szinte mindenhez kell, amíg nincs, még bankszámlát sem tudsz nyitni. Bankszámla és meló nélkül külföldiként lakást sem tudsz bérelni, ha most érkeztél az országba.

A közvetítőkről nincs saját tapasztalatom, de annyit tudok, hogy az itteni magyarok vagy ismerős által jöttek ki, vagy még évekkel ezelőtt költöztek külföldre és már máshonnan jöttek ide. Közvetítő cégtől senki nem jött, soha. Ez tény.

Kicsit Belfastról

Kb. 300 000-es város, 150 000-es agglomerációval. Mivel Nagy-Britannia része, ezért melegágya az ír-angol ellenségeskedésnek. Néha mai napig érezhető a feszültség, főleg július közepén, amikor az angolok azt ünneplik, hogy legyőzték az íreket és elfoglalták ezt a területet.

Gazdaságilag azonban egyike a leggyorsabban fejlődő területeknek a szigeteken. Szemmel láthatón gyors az iram. Rengeteg pénzt fektetnek a belváros építésébe, be akarják vonzani a turistákat.

Komoly kampányokat is folytatnak a város népszerűsítésének az érdekében. A gazdaságról még talán annyit, hogy London után itt költik az emberek (személyre lebontva) a legtöbb pénzt el a vendéglátásban. (Ezt pont pár hete olvastam egy piackutatásban.)

Természetesen a városnak bőven van hova fejlődnie, de ha ilyen ütemben halad pár éven belül igen jelentős várossá válhat, habár jelenleg is ez az ír sziget második legnagyobb települése.

Szinte mindig ugyanolyan az idő

Ami az embereket illeti, a munkásosztály dominál, ugyanis Belfast mindig is az iparból élt. Itt található az egyik legnagyobb hajógyár a szigeteken (a Titanic is itt épült) és Európa második legnagyobb száraz dokkja. Ezen kívül van repülőgép és szélturbina gyártás is.

Az időjárásról. Én nem problémázok rajta, szerintem könnyű megszokni. Ugyanis szinte mindig ugyanolyan idő van. Persze télen beleszaladhat az ember mínuszokba, de az legrosszabb esetben is csak -5. Nyáron meg 20 fokban már megsül az ember, de komolyan, én sosem gondoltam volna. Nagyon jó, hogy a tenger miatt sós pára van a levegőben.

Érdekes, hogy itt tízszer annyi ember van az utcán, mint Pesten, pedig az közel tízszer nagyobb város. Egyszerűen elképesztő méretű a tömeg a belvárosban. Nemrég voltam otthon, de ennyi embert sehol sem láttam.

A közbiztonság jobb, mint otthon

Ami még nagyon különbözik, az a közbiztonság. Itt nem kell félned attól, hogy kirabolnak, meglopnak az utcán. Arányaiban kevés a betörés és a lopás. Persze itt is van, de kevesebb, mint otthon. Az ajtókon csak egy zár van, ellenben mindenhol rengeteg a kamera. A lakóépületek is kamerásak.

A részegen elkövetett vandálkodás sokkal komolyabb gond, mint lopások. Azonban az utóbbi fél évben ellepték a várost a román kéregetők és sajnos hozták magukkal a tolvaj bandájukat is. Egyedül velük kell vigyázni, a helyiek nem fognak meglopni. Sőt, ha leejted a pénzt, felveszik és visszaadják, szinte hihetetlen.

A rendőrség egyébként nem totojázik, ha valaki balhézik, vagy bejelentést kapnak valahonnan, akkor villámgyorsan cselekszenek és azonnal elviszik a balhés fazonokat. Volt szerencsém hallani, amikor rátörik az ajtót egy szomszédra, mert dealerkedett. Hát, mit ne mondjak, elég durva volt.

Egyszer volt olyan, hogy este, az utcán egy fazon beszólogatott a kollégáimnak, akik pár méterre álltak tőle. A rendőrök pont arra jöttek, kipattantak a kocsiból, fél perc múlva a kötekedő srác már bilincsben volt. Nem semmi.

A szeparatistákkal vigyázni kell

A biztonságot tekintve egy dologgal kell azonban nagyon tisztában lenni, az ember ne menjen olyan területre, ahol szeparatisták laknak. Ezeket könnyű megismerni, ugyanis az angol (unionista) részeken mindenhol angol és brit zászlókat látni, az ír (köztársaság párti) részeken meg ír zászlókat illetve ír nyelvű feliratokat.

Egyébként az unionista részekkel sokkal jobban kell vigyázni, ők nem tűrik meg az idegeneket. Nappal egyik helyen sem érhet gond (kivétel egy-két területet), azonban este tuti nem szabad ilyen helyre betévedni.

Sajnos vannak olyanok, akiknek azonban nulla eszük van és ezt nem gondolják át. Így történt, hogy egy ismerős litván gyereket nagyon megvertek egy este, miközben hazafelé tartott egy házibuliból. A bolond haverja zászlós (unionista) környéken bérelt lakást, mivel ott olcsóbb. Azóta egyébként a srác is elköltözött onnan. De ez otthon is így van, ha nem szükséges, nem költözöl rossz részekre.

Ugyanilyen aranyszabály, hogy a verekedő embereket kerüld ki, soha ne avatkozz bele külföldiként és rendőrt csak akkor hívj külföldiként ilyen esetben, ha biztos vagy benne, hogy nem veszik észre a balhézók.

Nem mennek utánad

Ami viszont nagyon jó, hogy a balhésok nem jönnek utánad. Ha hazafele jövök este és valaki elkezd hozzám beszélni, vagy inkább kiabálni, hogy hej, hello, stb. – általában vagy részeg, vagy be van állva – én meg nem veszek róla tudomást, csak továbbmegyek akkor nem foglalkozik velem. Nem jön utánam. Ez otthon azért k*rvára nem így van.

Otthon erőszakkal jön utánad a csöves és üvölteni kell vele, hogy takarodjon a p*csába. Ez itt hála Istennek nem jellemző. Egy szó mint száz, semmivel sem balhésabb város, mint bármelyik másik, vagy amire a múltjából lehetne következtetni. Természetesen, ha betartod az íratlan szabályokat és nem indulsz el egy ír, vagy egy angol zászlós melegítőben várost nézni, stb. :)

Mindenesetre érdemes résen lenni, mert a kulturális különbségekből és az egymás félreértésből sokkal könnyebben adódhatnak kellemetlenségek, mint egy olyan helyen, ahol az anyanyelvedet beszélik és tudod, hogy mi-merre-hány lépés.

Tiszteletben tartják a másikat

Egy kicsit a divatról, öltözködésről. Színek, színek, színek, melegítők és sportcipők. Imádom. Rengeteg vibrálóan színes cuccot kapni és az emberek viselik is. Mindenki felvesz mindent mindennel. Először furcsa volt, de könnyű megszokni, ugyanis sokkal vidámabb, mint az otthoni egyszínűség. Tetkók és színes hajak mindenütt.

Minden nő sminkeli magát, sokan túlzásokba is esnek, de még mindig jobb, mint a sminktelen arc (szerintem). Persze itt szokott előjönni, hogy sok nő k*rvásan öltözködik, a srácok meg csak a melegítőt ismerik, ez részben igaz is.

A nők sokkal merészebbek, rengeteg a párducos, leopárdos női ruha. De ez itt nem számít k*rvásnak. Itt nem bámulják meg az emberek a másikat, hogy „ÚRISTEN, EZMEGMITVETTFEL!”, mindenki azt hord, ami neki tetszik. Ez igaz a férfiakra is, miért ne járhatnának melegítőben, ha nekik ez jön be? Vagy a miért ne öltözködhetnének a legújabb divatirányzat szerint?

Itt tiszteletben tartják a másik választási jogát és ez jó, mert így sokkal színesebb az utcakép. A gyerekeknek isteni cuccok kaphatóak és tök jó árakon. A termékek 90 százaléka nagyon jó minőségű. Tipikus kínai áru nincs, szerencsére. Csak márkás termékek vannak és hihetetlenül jó árakon.

Példa: az egyik sportcipőmet itt 40 fontért vettem (kb. 14 000 Ft), otthon 30 és 35 ezer forint között kapható, a barátnőm cuccairól nem is beszélve, Hilfiger farmer 30 fontért. Egy másik példa műszaki cikkre: laptop 350 font (kb. 125 000), otthon 140 000 és 160 000 között, ja plusz kaptam mellé egy nyomtatót is kb 30 font értékben.

Ételek, mindennapi kiadások

A kaja kb. ugyanolyan áron van, mint otthon. Van ami olcsóbb, van ami drágább. Azonban az szemet szúrt, hogy mikor otthon voltunk, akkor 10-15 százalékkal többet fizettem, átszámolva a boltokban, mint itt kint. Persze ebben az is benne van, hogy otthon háztartási dolgokat (tisztítószer, stb.) is kellett venni a lakásba. Ezek itt kint sokkal olcsóbbak és jobb minőségűek.

Az éttermek drágábbak, de szerintem jók. Én szeretem az itteni kaját, mert a boltokban sokkal több mindent kapni, mint otthon és a minőség is jó. Érezni, hogy nem annyira árérzékeny a vásárló tömeg, mint otthon.

Nagyjából ennyit szerettem volna írni Észak-Írországon belül Belfastról első körben. Remélem tetszett. Ha igen, akkor szívesen írok a személyes tapasztalatokról a melóval, a beilleszkedéssel, a megszokással, a furcsaságokkal és az ügyintézéssel kapcsolatos dolgokról is.”

Legyél te is országfelelős! Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland. Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

Olvass és szólj hozzá!

Közölték, hogy nem beszélek elég jól magyarul

Párhuzamos történet, avagy a nyelvet nem szabad feladni

Az örök napsütés városa

Totális diktatúra a munkahelyen

Mit tudnak rólunk külföldön?

A kritikus három hónap

Most is mehetnékem van

A döntésem sokkolt mindenkit

Pénz nélkül nem lehet elindulni

Az álmomat követtem

Élet a kazahsztáni olajmezőkön

Itt szabadnak érzem magam

Minél több lehetőséget teremteni

(Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on! Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted, azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com.)